Igen. Itt vagyok újra. Népes rajongótáborom húsz százaléka (1 ember) jelezte, hogy szedjem már össze magam, és írjak valamit, mert ez így tökre nem izgalmas. Egyébként azért szerencsétlenkedtem ennyit, mert múlt héten nem mindig hoztam haza a laptopomat, amikor meg hazahoztam, vagy aludtam, vagy nem volt ihletem. Most sincs nagyon, de a társadalmi nyomásnak eleget kell tennem....
Sajnos azokat, akik már 10 napja amiatt nem tudnak aludni, hogy vajon megy-e már Katának a vinyásza vagy sem, el kell szomorítanom, ugyanis kurvára nem, sőt egy centit sem fejlődtem előreugrás ügyileg. Hiába ugrom úgy előre kutyából, hogy a csípőmet felfele húzom, akármit csinálok, a térdemre/lábszáramra érkezem. Pedig már néha néha véletlenül sikerül egy tizedmásodpercre megtartani magam fönt a kezeimen, egyszerűen nem bírom előrehozni magamat. Annyira rápörögtem erre a témára, hogy már azt is megfejtettem, hogy az baj, h nem húzom fel eléggé a térdemet, de sajnos ez a maximum, vagyis lövésem sincs, hogy kéne jobban a mellkasomra nyomni a lábszáramat ugráskor, illetve a lendületem sincs meg, a két kezem közé érve leesik a lábam, mint egy liszteszsák. Szóval már kezdem kissé borúsan szemlélni a dolgokat. Pedig mintha a karom, vállam némi erőre tett volna szert. Múlt héten konkrétan 1-1 db új izmot is találtam magamon....óóó nem, nem a fenekemen, vagy a hasamon, természetesen a karomon, ami a legkevésbé sem érdekel, hogy izmos-e vagy giliszta... Sőt, olyannyira menő vagyok, hogy hol tittibászanában tudom magam tartani az idők végezetéig, hol bakászanában (kettő egymás után még nem megy, biztos túl korai). Sőt, ha ez nem lenne elég, elmondanám azt is, hogy már a hátraugrásaim is tök kontrolláltak (álló helyzetből), nem úgy vetődök, mint egy tank, hanem szépen lassan kultúráltan-már amikor kedvem van hozzá, persze. Szóval azért próbálok bűvészkedni, és ha nagyítóval nézem magam, minden apró részletben fejlődtem, ami ahhoz kéne,hogy kurva keresztezett lábbal előre tudjak ugrani, de valahogy összességében mégiscsak az az eredmény, hogy térdre érkezem, mint a legelső astanga órán....most ha rövid és tömör szeretnék lenni, azt mondanám fszkvn!!!
Sajnos, hogy még egy szomorú hírrel folytassam, el kell mondanom, hogy a teknőspózom se fejlődött sokat. Még mindig nem megy, pedig már rég mennie kéne. Pedig ékapadasirsászanában a bal lábamat már majdnem le tudom nyomni a tarkómig. Mondjuk az a baj, hogy az én tanárom értetlen, és nem érti meg, hogy még nem megy a kar és a lábkulcsolás egyszerre, de minden alkalommal megpróbál belerőltetni, én meg szenvedek, fuldoklom, jajjgatok. Erre ő mindig elkezd kiabálni velem, hogy "csinájjadmá, ne hisztizzé, tarcsaaaaaaaaaaaad hallod tarcsaaaaaad....áhhhhhh....." Ez pedig nyilvánvalóan belső gátakat épített bennem. :):) Szóval azt hiszem lelki okora vezethető vissza a teknősbénázásom. :):):) Panni egyébként megértő, hol a lábamat nyomja, hol a karomat húzza. Szerinte már sokkal jobb, mint pár hete, szerintem meg fszkvn hogy nem tudom még összecsomagolni magam.
Hűűű mennyit panaszkodok. Mindegy, az a blog szerkezete, hogy először leírom a rosszat, aztán majd a jóval folytatom. Szóval újabb vész ütötte fel a fejét pár napja, konkrétan a derékfájás nevű nyavalya. Nem tudom mi lehetett, az se biztos, hogy a jóga az oka (persze tudom, hogy az, de ezt titkolom), de pár napja tompán fáj a farkcsontom felett 8 centivel. A tegnapi ketteske a sok hátrahajlításával meg ráerősített. Útban lefele a hídba annyira fájt, h majdnem beszartam. Ma stagnál, jóga alatt nem volt rossz, de most így estére megint nem mondanám, hogy minden rendben. Nem tudom mit tegyek, soha a büdös életben nem fájt még a derekam, de mondjuk a legjobb megoldás szerintem a reménykedés. :) Bár Jürgenkém állandóan be akar cserkészni egy masszázs erejéig, én szilárdan ellenállok-ennek persze kizárólag anyagi okai vannak, éljen a lakásfelújítás és a jógaoktatói. Viccet félretéve, lehet,hogy jövő héten megnézem mit bűvészkedik. Persze csak ha nem javul a kórképem. Mindenesetre titkon élvezem a dolgot, sose fájt még a derekam, ezt is ki kell próbálni egyszer. Csak idegesít,h a felfelé néző kutyát meg a hidat ki kell hagynom, meg hogy néha sziszegek.... Örök kedvencem a térdem a szokásos, ropog, kattog, néha nyilall, de egyébként most közepesen van. Lehet,hogy krémezgetnem kéne picit, mint ahogy a derekamat is.
Na de térjünk át a jó dolgokra, elég a panaszkodásból. A lábam már már modell láb. :) Jó persze annyira azért nem, de tök izmos lett, és ez boldoggá tesz. (A világért se rontanám el olvasóim jókedvét azzal, hogy a furcsán terjedő narancsbőrömet részletezem, mert már vége a panaszos résznek, de a lényeg, az izmos lábamon még ez is jól mutat....ugye.....) . A vasárnapi órán készült képeken látszik, hogy azért van ott izom. A hájréteg is egyértelműen csökkent. (mondjuk nem értem, hogy akkor a hülye narancsbőr hogyhogy nőtt)
Mostanság próbálok koncentrálni a folyamatos légzésre. Bár az óra közepe táján mindig elvesztem a fonalat (már a légzésem fonalát), úgyhogy nem tudom ott mi történik, de azért elég jól haladok. Közben a napüdvözlet alatt igyekszem aktívan tartani az össes létező bandhámat is, plusz a hasamat amikor csak eszembe jut, behúzom, mert az a téveszmém van, hogy ha rendesen tartom a hasbandhámat, majd jól leolvad a zsír róla és kirajzolódik 6 db kocka. Nem tudom, úgy gondolom az hogy az egész sorozat alatt szabályosan lélegzek és tartom az összes bandhámat (ami még annyira nem is tiszta: végig behúzott hassal, másodlagos nemi jelleggel és torokkal kéne lennem 2 órán át, vagy minden belégzésnél kiengedi és kilégzésnél behúzni kell őket???) szóval ez egy annyira távoli és haladó dolognak tűnik, ami majd csak akkor fog menni, ha majd a vinyászákat izmos kézenállással tűzdelem meg. Nem is tudom, megkérdezném a többieket, hogy erre milyen szinten figyelnek. Van olyan, aki végig, egész óra alatt automatikusan lélegzik és bandházik? Ha van, akkor lehet,hogy én is, csak annyira automatikus, hogy nem veszem észre. :):)
Ászanáimban lassan de biztosan araszolgatok. Tegnap állítólag a tehénfejben is kiugróan sikeres voltam. Némi fizikai ráhatás következtében összeért a két ujjam hegye. Éljen. G. szerint fantasztikus volt. Mondjuk megfigyeltem, amilyen szigorú, zsarnok állat a többi órán, a kettesen olyan vajszívű. Sokat dicsérget minket, persze véleményem szerint nem túl őszintén, de legalább próbálkozik na.....
A menetrendem a szokásos, hétfő mysore, kedden Panni és a klubdélután, szerda kettes, újabban csütörtökönként ironozok, péntek asti, vasárnap asti-Millenárison. Elég jó, nem félek, hogy megunom. Minden óra egy külön öröm. Hétfőnként élvezem a koránkelést (tudom, elment az eszem), kedden Pannit és az óra utáni hangulatot, ami mondjuk mindig megérne egy külön blogot, de sajnos nem vagyok felhatalmazva, hogy kiteregessem a szennyest, így a zaftos részletek maradnak a klubtagok számára. A szerdai kettest mindig úgy várom, mint valami izgalmas kalandot, a csütörtöki iron meg hát annyira vicces volt a múltkor, hogy még mindig röhögök (szintén nem kifejthető részletek hada). Péntek semmi extra, a vasárnapot meg azért szeretem, mert a múltkor olyan jól ment, hogy óra után megveregettem a vállamat, plusz hát ide is bevezetésre kerül a vasárnap koraesti klubozás. Múltkor a Milli kávézójába ültünk be bodzaszörpözni és kibeszélni (rosszindulatúan, persze) mindenkit. Bár nem haverkodni jöttem ide, az is tény, hogy egy rakás jófej emberrel hozott össze a sors ( a jóga), akiket ugye csak egybetűsen emlegethetek, mert többen megkértek, hogy jajj nehogy megírjam hogy ez meg az, meg hogy ők így és úgy...Én meg tök jófej vagyok és nem írok semmi kompromittálót.
Most alszom folyt köv. hamarosan!