Tudom tudom, kezdenek ritkulni a bejegyzéseim.
Talán már nem vagyok annyira fanatikus-kérdezhetnétek.... Nos mindenki megnyugodhat, lelkesedésem semennyit se csökkent, sőt, nőtt is, mivel mostanság agnira járok (készülök a felvételire), ezért már szinte astanga elvonási tüneteim vannak. Nem túlzok, tényleg napjában többször fizikai késztetést érzek arra, hogy csináljak egy vinyászát, egy bakászanát, vagy hogy lótuszba erőltessen magam.
Hétfőn agniztam, mivel átaludtam a reggeli mysoret, kedden szokásos keddi konferencia volt, ezért nem tudtam menni jógára. Szerda agni, csütörtök iron. Péntekre is agni volt betervezve, de aztán lebetegedtem, úgyhogy átaludtam a fél délutánt, aztán az egész szombatot. Aztán eldöntöttem, hogy szombat estére inkább meggyógyulok, és persze meg is gyógyultam. (mert nálam ez így megy, ha valamit eldöntök akkor azt meg is valósítom). Vasárnap családi programjaim voltak, pedig kellett volna agniznom, hogy egy kicsit felturbózzam magam a felvételire.... Ugyanis még a legjobb indulattal se mondhatom, hogy jól mennek a dolgok. Tekintve, hogy 2 hónapja nem agniztam, maximum 7 légézsig tudom kitartani a pózokat, ami azért, valljuk be, még barátok közt is messze van a 21-től. Az utálatos félhold és mérleg póz továbbra se lett a kedvencem, a fekvős pózoknál meg rendszeresen majdnem bealszom. Így pedig nehezen tudom a belső szerveimet a lábszárammal masszírozni. Egyébként azért érzem, hogy a két hónap kihagyás ellenére is jobban megy egy csomó póz. Pl már majdnem megvan a sprága (ami nem az angol, hanem a másik), a félhold póz utáni előrehajlásnál már szinte tökre ki van nyújtva a térdem (szinte). De a kettes sorozatból lopott pózok is jobban mennek, mint télen. mondjuk az egyensúlyom nem fejlődött látványosan, az állóképessségem meg ugye kompletten visszafejlődött. Végülis amikor még régebben agniztam, jobb napokon a pózoknak majdnem a háromnegyedét ki tudtam tartani 21 légzésig...most meg maximum 7. de akkor is lihegek, mint egy kezdő futónő.
Ezen kívül semmi említésre méltó nem történt az órákon. Hétfőn A. leendő padtársammal röhögtük végig az órát, és fantasztikus teljesítményünket. (Mondjuk A mellettem brillírozott, titkon irigykedtem is, ő azért az astanga mellett néha eljár Istvánhoz agnira is). Szerdán annyi említésre méltó dolog történt, hogy megfogadtam, elkezdem a háziasodásom egy másik vonalát is erősíteni: nem ártana néha megvarrnom a szakadt jóganadrágaimat. G. pont praszárita pádottánászanánál talált be, és gondolta úgy, hogy mindenképpen meg kéne néznem a hátam közepét. A soha véget nem érő 21 légzésnek köszönhetően volt időm megfogadni,hogy ezentúl varrni fogok, vagy legalább színben megtévesztésig passzoló bugyit fogok a jógagatyám alá venni, ha már hasközéptől derékig végig van hasadva... (Na és akkor most jön egy izgalmasabb gondolat, kérek mindenkit, aki 18 év alatti vagy hisz a bramacsarjában, az most ugorja át ezt a részt: Szóval az van, hogy én az "inkább akkor óra után nem veszek fel bugyit" csoportba tartozom, és nem a "jó, akkor ma a jóganadrág alá nem veszek bugyit"-ba. Tudniillik, legalább hetente egyszer hallom vkitől, néha persze magamtól is, óra után, hogy bassza meg, nem hoztam magammal váltóbugyit, most mehetek vizes bugyiban/bugyi nélkül haza. Ez persze főleg télen para. És itt mindig 2 részre szakad a banda, mert vannak, akik már óra előtt gondolnak erre, és inkább nem vesznek fel bugyit a jógaszerkó aló, meg vannak a hozzám hasonlóak, akik inkább óra után nem. Akik az előbbibe tartoznak, azok nyilván szeretnek varrni.....)
Szóval a lényeg, hogy akkor ma, vagy legkésőbb holnap nekiállok varrni.

Hát na, ezen kívül mi volt még? A csütörtöki iron kicsit csalódás volt, úgy érzem iszonyat nehéz volt,sőt nem csak az óra volt nehéz, de én is tök béna voltam. Ugyanis semmi izmom, vagy erőm nincs, a gyakorlatok meg kifejezetten nehezek voltak, nem sok sikerélményem volt, na. :(
Viszont -remélem- a jóga hatékonyságát mutatja, hogy tele vagyok kék-zöld foltokkal. Eleve érzékeny a bőröm, minden szar meglátszik rajtam, de az elmúlt hetekben tényleg úgy nézek ki, mint akit szarrá vertek, G. csontos térdének és lábszárának köszönhetően.
Szuper kreatív kezdeményezésem -avagy jógázz a munkában- elkezdett terjedni, mint a lepra. Legutóbb egy csodás bakászanát nyomtam az íróasztalon, az irodában, és akkora sikere lett,hogy többen is elkezdték utánozni. Mindig is divatdiktátor voltam, na. :) Van egyébként egy külön fészbukk albumom is, "jógázz a munkában" néven. Általában kosztümben vagy csini ruhában, magassarkúban, néha íróasztalon nyomom. Legjobban persze állandó fotósom, az asszisztensem, Annamari élvezi a dolgot, nem győz "hátfiamtenemvagykomplett"-ozni :)
Teszem hozzá, a csütörtöki remekelésemnek baleset lett a vége. Kép a következő: íróasztalon bakászana, kicsit inog, de azért jól megy, hamar megvan az egynesúly, Annamari ordít,h fejet fel, mosolyogni, én vihogok,h nyomja már, meg úúúú mi van ha most jön be valaki hihih. Persze ezen a ponton elvesztem az egyensúlyomat, ami nem baj, dőlök előre, de arra nem számítok, hogy pontosan lefejelem (vagyis lenyakalom) az íróasztal szélét. Igen, teljes testsúlyommal a nyakamra esek. Persze itt mégjobban röhögünk, pedig fáj rendesen. fura érzés, sose zúztam még le a nyakamat. Olyan vörös volt utána órákon át, mintha megfojtogattak volna, aztán 3 napig beszélni és nyelni is alig bírtam, közben meg ugye le is betegedtem, meg belázasodtam, tisztára, mint egy hadirokkant, mondjuk a kettőnek gondolom azért nem volt köze egymáshoz. Veszélyes ez a jóga, az biztos!!!! Akrobatikus irodai astanga :)
na mentem.