Jajj hol is kezdjem, olyan sok minden történt?
Talán a legfontosabb hír, hogy vasárnap sikerült a szuptakurmászana, Panni hatékony segítségének köszönhetően. 2 azaz kettő teljes másodpercig meg is maradtam benne, mielőtt szétestem. Annyira büszke voltam magamra, mintha megnyertem volna a jóga világbajnokságot. Még most is könny szökik a szemembe, amikor eszembe jut az érzés. Ma próbáltam egyedül, de még az nem megy. Kell valaki, aki kihúzkodja, meg összeakasztja a karjaimat. Na de ne legyünk telhetetlenek, ez is szép eredmény, sőt. Egyenesen fantasztikus. Most meg a hidat gyakorlom, persze tanári nyomásra, jó lenne, ha sikerülne elérnem valami eredményt záros határidőn belül. Kicsit már le tudok menni. Fel még nem. Meg a vinyásza. Az változatlan. Hol összeszedettebb, hol semmi köze a vinyászához. Pl ma szarul ment, de lehet,h azért, mert fáradt voltam, sajnos nem tudtam 5,5 órát aludni, amennyit muszáj ahhoz, hogy fel tudjak kelni és egész nap tudjak dolgozni. Csak 4 óra 50 percet sikerült, így egész nap mosott szarként járkáltam az irodában. A múlt héten szégyenszemre csak 3 órán tudtam részt venni, hála Petrának, és az ingyenes Volt fesztiválnak, de hát istenem , ez van, nem hagyhattam ki egy ilyen lehetőséget.
Megfigyeltem, hogy a vasárnapi órákra megyek el mindig a legkevésbé lelkesen. Na nem, nem azért, mert nem akarnék, mert tökre élvezem a gyakorlást a Milliben, egyszeűen pont rossz időben van. Mindig valamit félbe kell hagynom, hogy elmehessek és ez bosszússá tesz. Most pl a porszívózás és a portörlés között ugrottam le jógázni. Ehhez képest mindig jól megy, vagy legalábbis én úgy érzem. Múlt vasárnap pl azt éreztem végig, hogy ez valami nagyon szuper, jól, és gördülékenyen megy minden stbstb. Erre óra után megkérdezte Mohi, aki tisztes távolból figyelt, hogy ugye ma nem éreztem magam valami jól, mert hát látta, hogy kis béna voltam és eléggé alulteljesítettem...... na. mit is mondhatnék erre??? :)
A keddi óra meg pont az ellenkezője. Az a kedvenc órám. Panni nem olyan vehemens, mint góri, de azért jól beleigazít, jó a hangulat, óra után klubdélután stbstbstb. Ehhez képest mindig az megy a legszarabbul. 11 és 1 között relaxálnak az izmai vagy nem is tudom. Múlt kedden meg le is voltam nyomorodva ráadásul, egész reggel egy istenverte motornak nevezett kínzóeszköz hátsó ülésén gémberedtem lábbénító pózban, így konkrétan nem bírtam 2 napig behajlítani a térdemet. Úgy remegett, mint a kocsonya. Persze vagy 3 napig azt hallgathattam G-tól, hogy mit össze lúzerkedtem kedden. (na, lehet,hogy akkor mégse annyira empatikus az én szadista "gurum" heheheh)
Csütörtökön voltunk az első rúdtáncóránkon. Végül összejött a 6 ember, M. sajnos nem jöhetett, mert a hülye bnőm kiszavazta, hogy jaaaaaj hát férfiiiii...neeeee....jaaaj stb. Szegény, pedig jött volna, így most kénytelen csoportos órára járni. Szóval az órát egy Krisztina Cofi nevű lány tartja. Vmi tök híres táncos, illetve most már poledancer. 40 éves, kinéz vagy 28-nak, és hát na. Olyan teste van, hogy az valami elképesztő. Megállás nélkül a fenekét bámultuk. :) Remélem pár hónap múlva nekem is pont ilyen....de sajnos elkeserített, mert mondta, hogy a rúdhoz inkább a felsőtestünk kell. Tanultunk 2 forgást, meg 2 pózt. Alapmozdulatok, ő persze tök szépen csinálja ezeket is. Utána viszont 2 napig nem tudtam vezetni, képtelen voltam tekerni a kormányt (nincs szervom), azt hittem beszarok az izomláztól. Meleg is volt, pára is, úgyhogy felért ez egy hot pole-lal :) Szóval jó volt, tetszett, de azért be kell vallanom, ne éreztem azt az "első látásra szerelmet", mint amit az első jógaóráimon.
Szombaton eljógáskirándultunk a mezítlábas parkba, meg az arborétumba. Jól éreztem magam, bár a meleg és a szúnyogok kikészítettek. Egyébként annyira ezért nem volt különleges, de mivel nem volt más programom, jó volt.
Hú ez unalmas lett. Mindegy, legalább írtam. Majd legközelebb megpróbálok úgy blogolni, hogy nem figyelek egyszerre 4 (azaz négy) fele.