Jajj hol is kezdjem, olyan sok minden történt?
Talán a legfontosabb hír, hogy vasárnap sikerült a szuptakurmászana, Panni hatékony segítségének köszönhetően. 2 azaz kettő teljes másodpercig meg is maradtam benne, mielőtt szétestem. Annyira büszke voltam magamra, mintha megnyertem volna a jóga világbajnokságot. Még most is könny szökik a szemembe, amikor eszembe jut az érzés. Ma próbáltam egyedül, de még az nem megy. Kell valaki, aki kihúzkodja, meg összeakasztja a karjaimat. Na de ne legyünk telhetetlenek, ez is szép eredmény, sőt. Egyenesen fantasztikus. Most meg a hidat gyakorlom, persze tanári nyomásra, jó lenne, ha sikerülne elérnem valami eredményt záros határidőn belül. Kicsit már le tudok menni. Fel még nem. Meg a vinyásza. Az változatlan. Hol összeszedettebb, hol semmi köze a vinyászához. Pl ma szarul ment, de lehet,h azért, mert fáradt voltam, sajnos nem tudtam 5,5 órát aludni, amennyit muszáj ahhoz, hogy fel tudjak kelni és egész nap tudjak dolgozni. Csak 4 óra 50 percet sikerült, így egész nap mosott szarként járkáltam az irodában. A múlt héten szégyenszemre csak 3 órán tudtam részt venni, hála Petrának, és az ingyenes Volt fesztiválnak, de hát istenem , ez van, nem hagyhattam ki egy ilyen lehetőséget.
Megfigyeltem, hogy a vasárnapi órákra megyek el mindig a legkevésbé lelkesen. Na nem, nem azért, mert nem akarnék, mert tökre élvezem a gyakorlást a Milliben, egyszeűen pont rossz időben van. Mindig valamit félbe kell hagynom, hogy elmehessek és ez bosszússá tesz. Most pl a porszívózás és a portörlés között ugrottam le jógázni. Ehhez képest mindig jól megy, vagy legalábbis én úgy érzem. Múlt vasárnap pl azt éreztem végig, hogy ez valami nagyon szuper, jól, és gördülékenyen megy minden stbstb. Erre óra után megkérdezte Mohi, aki tisztes távolból figyelt, hogy ugye ma nem éreztem magam valami jól, mert hát látta, hogy kis béna voltam és eléggé alulteljesítettem...... na. mit is mondhatnék erre??? :)
A keddi óra meg pont az ellenkezője. Az a kedvenc órám. Panni nem olyan vehemens, mint góri, de azért jól beleigazít, jó a hangulat, óra után klubdélután stbstbstb. Ehhez képest mindig az megy a legszarabbul. 11 és 1 között relaxálnak az izmai vagy nem is tudom. Múlt kedden meg le is voltam nyomorodva ráadásul, egész reggel egy istenverte motornak nevezett kínzóeszköz hátsó ülésén gémberedtem lábbénító pózban, így konkrétan nem bírtam 2 napig behajlítani a térdemet. Úgy remegett, mint a kocsonya. Persze vagy 3 napig azt hallgathattam G-tól, hogy mit össze lúzerkedtem kedden. (na, lehet,hogy akkor mégse annyira empatikus az én szadista "gurum" heheheh)
Csütörtökön voltunk az első rúdtáncóránkon. Végül összejött a 6 ember, M. sajnos nem jöhetett, mert a hülye bnőm kiszavazta, hogy jaaaaaj hát férfiiiii...neeeee....jaaaj stb. Szegény, pedig jött volna, így most kénytelen csoportos órára járni. Szóval az órát egy Krisztina Cofi nevű lány tartja. Vmi tök híres táncos, illetve most már poledancer. 40 éves, kinéz vagy 28-nak, és hát na. Olyan teste van, hogy az valami elképesztő. Megállás nélkül a fenekét bámultuk. :) Remélem pár hónap múlva nekem is pont ilyen....de sajnos elkeserített, mert mondta, hogy a rúdhoz inkább a felsőtestünk kell. Tanultunk 2 forgást, meg 2 pózt. Alapmozdulatok, ő persze tök szépen csinálja ezeket is. Utána viszont 2 napig nem tudtam vezetni, képtelen voltam tekerni a kormányt (nincs szervom), azt hittem beszarok az izomláztól. Meleg is volt, pára is, úgyhogy felért ez egy hot pole-lal :) Szóval jó volt, tetszett, de azért be kell vallanom, ne éreztem azt az "első látásra szerelmet", mint amit az első jógaóráimon.
Szombaton eljógáskirándultunk a mezítlábas parkba, meg az arborétumba. Jól éreztem magam, bár a meleg és a szúnyogok kikészítettek. Egyébként annyira ezért nem volt különleges, de mivel nem volt más programom, jó volt.
Hú ez unalmas lett. Mindegy, legalább írtam. Majd legközelebb megpróbálok úgy blogolni, hogy nem figyelek egyszerre 4 (azaz négy) fele.

Mivel a keddi astanga is "egyszer lent" -re sikeredett, szerdára jól felmérgeltem magam, és inkább agniztam egyet a kettes helyett. Gondoltam jót fog tenni egy kis koncentráció. Hát nem tett. Folytatva a sort, a csütörtök egy váratlan családi program miatt kimaradt, de talán nem is volt baj, mert péntekre végre összeszedtem magam és elég jól ment. Vagyis koncentráltan. Most megint téglával próbáltam az előreugrást, így megy, de persze ez csalás, mert pontosan amiatt a 10 centi plusz miatt megy.
Kedden Panni lecseszett, hogy miért járkálok ki óra alatt folyton. Tökre igaza van. Ugyanis a legtöbb óra alatt, valahol középen mindig találok okot arra, hogy kimehessek. Nem is tudom miért, nem azért, mert nem bírok bent maradni, vagy ilyesmi, egyszerűen csak hozzászoktam. Néha tényleg elfogy a vizem- minden rosszindulatú pletyka ellenére. Néha pedig tényleg annyira nincs levegő (ez főleg a kettesen fordult elő korábban), hogy eljön az a pont, amikor úgy érzem, meghalok, ha nem mehetek ki. Mondjuk mostanában valahogy sokkal jobb a klíma, ilyen probléma nem szokott lenni mostanság.
Már régóta tervezem, hogy kielemezgetem azokat az ászanákat, amiket nem szeretek, vagy egyáltalán nem mennek, de mindig elfelejtem őket, mire ide kerülök. De ez persze azért van, mert a tudatalattim letörli őket a felszínről. :) Sőt, azt vettem észre, hogy pl a fordított deszka pózt annyira nem szeretem, hogy tudomást se veszek róla, mysoreon rendszeresen kihagyom. Persze senki ne gondolja, hogy azért, mert el akarom lógni, egyszerűen sose jut eszembe megcsinálni. :)
Másik mumus a trikónászanákból a második verzió, vagyis amikor ki kell csavarodni, és az ellnetétes kart kell az ellentétes láb mellé tenni. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez sose akar menni. Azon kívül, hogy imbolygok, mint egy részeg, valahogy nem is tudom letenni a tenyeremet, csak debil csípőcsavarások árán... nem tudom, mi lehet a baj, azért az előrehajlításokkal nem szokott gondom lenni, erre a pózra mégse vagyok alkalmas anatómiailag.
A harmadik kedvencem a hídépítő póz. Arra meg térdileg vagyok alkalmatlan. És nyakilag, persze. Plusz 2 légzés után úgy kifáradok tőle, mintha köveket cipeltem volna a bányában.
A hét eseményei közé tartozik az is, hogy a hihetetlen kreativitásomnak köszönhetően kitaláltam, hogy elkezdek rúdtáncot tanulni. Persze mi más vezérelne ebben is, mint a rúdtáncos lányok tökéletes alakja, és persze az, hogy bizonyára a jóga erőnléti részei is remekül fognak menni pár hónap poledance után. Aztán tovább gondoltam, hogy a jóga meg a rúdtánchoz lenne jó, már látom magam a lelki szemeim előtt, ahogy fantasztikusan izmos és hajlékony testű leányként pörgök a rúd tetején, és mindenfajta akrobatikus elemeket csinálok. Persze fellépni nem fogok, úgyhogy majd csak beszámolni tudok róla nektek, videot prezentálni nem. :) Mint pl ő itt (igaz, ő contortionnak hívja az ászanákat, de mindegy :):) )
http://www.youtube.com/watch?v=e6QLsZI18LE&feature=related

(idegesít hogy minden rúdtáncos ilyen puncimutogatós bugyiban nyomul, de mindegy, majd én ezt megreformálom, én biztosan nem fogok úgy rúdon pörögni, hogy a nézők (=rúdtánciskolatársaim) akár vizuális méhnyakrákszűrést is végezhetnek).
Mivel a csoport privát csoport, délelőtt fogunk járni, heti egyszer. Móni bnőm, és időszakos jógástársam is jön, illetve M. is a jógáról, aki egyébként férfi. (Igen, van a poledancenek férfi változata is, és nem, nem olyan, mint a férfi hastáncosok). Még 1 hely van, aki szeretne csatlakozni, szóljon.

A múlt heti egyenletesen jó teljesítményem után a ma reggeli mysore maga volt a kénköves pokol. Nem igazán értem, hogy miért. Nincs telihold, nem voltam fáradt, sőt, egész hétvégét alvással, henyéléssel és kirándulással töltöttem, úgyhogy nem is értem mi lehet. Biztos valami titokzatos kór támadta meg a testemet. Vagy ez most az egyszer lent tipikus esete. Az előrehajlítások nem estek jól, a szuptakurmászánát úgy ahogy van ki is hagytam, valahogy nem éreztem magam lelkileg erősnek hozzá. Góranga még mindig olyan lelkesen nyomkod bele, hogy utána 5 perc kell, míg helyreáll a lelki békém. Ezt ma, ilyen idegállapotban nem mertem bevállalni. De még a bak/tittibászanák se mentek! Mindegy, nem is részletezem, mert még itt a végén kisülne, hogy kezdhetem előről az egész jógatanulást. Szerintem a héten lesz 5 hónapja, hogy astangázom. Jövő hónapban megünnepeljük a fél éves évfordulónkat. Még csak 5 hónap. Többnek tűnik, biztos a heti 5-6 alkalom miatt. Elég sokat fejlődtem, ahogy ezt így most átgondolom. Tulajdonképpen nem is olyan nagy probléma, hogy még mindig nem megy a teknőspóz. Illetve a sima teknős már elég jó, jobb napjaimon a mellkasom is lent van a földön. A szuptában pedig vagy a kezemet kulcsolom a hátam mögött (némi segítséggel), vagy a bokámat a feje fölött. A kettő együtt még határozottan nem megy.
Némi visszalépést jelentett a lelkesedésemben, hogy fel kellett adnom a csudaszép vinyásza terveimet egy időre. Sajnos nem elég erős még a karom, plusz az átlendítéssel se boldogulok-se előre, se hátraugrásnál. Szerintem pár hónap múlva majd visszatérek rá, addig is arra összpontosítok, hogy elég magasra tudjam emelni a csípőmet lefelé néző kutyából. Persze ezt is csak kb a teknőspózig tudom rendesen csinálni, utána nincs erőm ugrálni, csak lépkedek, meg vonszolom magam... Viszont nem várt szenzációként észrevettem, hogy a hátam/derekam határozottan hajlékonyodott. Már szuperül (magamhoz képest) hátra tudok hajolni. Góranga erőlteti,hogy menjek le hídba. Egyszer sikerült is, egyszer meg bevertem a fejemet. De megfejtettem, azét nem megy, mert hátrafele még nem elég nyitott a vállam. Nehezemre esik hátraengedni a karomat. De ez egy szuper hír, mert nem szerepelt a közeli terveim között a hátramenetel. De most rágyúrok a vállnyitásra én is (persze ihletett adott a tanárom mai bejegyzése erről), és akkor lehet, hogy pár hét múlva menni fog, nem?
Egyébként az elmúlt hetekben rendesen tartottam a heti 5 jógát. Astanga, kevéske agni, csütörtökönként iron. Azt azért szeretem, mert annyira nehéz, hogy majd beszarok. Persze rosszabb napjaimon felcseszi az agyamat, hogy tökre nem mennek még az alapgyakorlatok se.... De ez pl segít a karizomfejlesztésben. Egyébként az normális, hogy 5 hónap alatt kb fél centit fejlődött a csaturangám? Nem viccelek, még mindig ilyen mozgáskorlátozottasan megy csak. Szinte deszkapóz. Mintha nem is én lennék. 5 hónap után több fejlődést vártam volna el magamtól. Hisz az upavista kónászanában pl vagy 40 centi a fejlődésem. 5 hónapja még csak ülni tudtam, mint valami mozgásszegény életmódot folytató túlsúlyos anyuka, most meg már bele tudok feküdni, sőt, most a teljes spárga lenne a cél (azért az még messze van, de nem annyira). Hát ehhez képest a csaturanga fél centi. Avagy 5 miliméter. Ez szerintem már beteges.

Sok minden történt egyébként jógáséletemben. Pl megvolt a felvételi, amit A matractársammal sikeresen teljesítettünk.......na persze ez sem zajlott konfliktusmentesen, hiába, az én karmám az évenkénti igazságtalanságokkal való szembenézés (igen, minden évben belefutok valami olyan szituációba, ahol teljesen jogtalanul ér valami vád, vagy konfliktus. Egészen durva eseteket gyűjtöttem össze az elmúlt évek során). Ezt most nem fejtem ki itt, kedvem sincs hozzá, meg hosszú lenne, meg már le is zártam magamban.
Hűhh a vicces részeket se írhatom le, le vagyok tiltva a pletykákról. Jajj, így nem lesz izgalmas a blogom! :)
Ja de üzenem annak a fiúnak, aki állítólag azt hitte, hogy az ő jóganadrágból kilógó tökét emlegettem egyszer, hogy nem, nem az övére gondoltam. Az övét még nem láttam. Akinek ez a herekilógatós naci volt a dresszkódja, az nem olvassa a blogomat tutira. :):)

Tudom tudom, kezdenek ritkulni a bejegyzéseim.
Talán már nem vagyok annyira fanatikus-kérdezhetnétek.... Nos mindenki megnyugodhat, lelkesedésem semennyit se csökkent, sőt, nőtt is, mivel mostanság agnira járok (készülök a felvételire), ezért már szinte astanga elvonási tüneteim vannak. Nem túlzok, tényleg napjában többször fizikai késztetést érzek arra, hogy csináljak egy vinyászát, egy bakászanát, vagy hogy lótuszba erőltessen magam.
Hétfőn agniztam, mivel átaludtam a reggeli mysoret, kedden szokásos keddi konferencia volt, ezért nem tudtam menni jógára. Szerda agni, csütörtök iron. Péntekre is agni volt betervezve, de aztán lebetegedtem, úgyhogy átaludtam a fél délutánt, aztán az egész szombatot. Aztán eldöntöttem, hogy szombat estére inkább meggyógyulok, és persze meg is gyógyultam. (mert nálam ez így megy, ha valamit eldöntök akkor azt meg is valósítom). Vasárnap családi programjaim voltak, pedig kellett volna agniznom, hogy egy kicsit felturbózzam magam a felvételire.... Ugyanis még a legjobb indulattal se mondhatom, hogy jól mennek a dolgok. Tekintve, hogy 2 hónapja nem agniztam, maximum 7 légézsig tudom kitartani a pózokat, ami azért, valljuk be, még barátok közt is messze van a 21-től. Az utálatos félhold és mérleg póz továbbra se lett a kedvencem, a fekvős pózoknál meg rendszeresen majdnem bealszom. Így pedig nehezen tudom a belső szerveimet a lábszárammal masszírozni. Egyébként azért érzem, hogy a két hónap kihagyás ellenére is jobban megy egy csomó póz. Pl már majdnem megvan a sprága (ami nem az angol, hanem a másik), a félhold póz utáni előrehajlásnál már szinte tökre ki van nyújtva a térdem (szinte). De a kettes sorozatból lopott pózok is jobban mennek, mint télen. mondjuk az egyensúlyom nem fejlődött látványosan, az állóképessségem meg ugye kompletten visszafejlődött. Végülis amikor még régebben agniztam, jobb napokon a pózoknak majdnem a háromnegyedét ki tudtam tartani 21 légzésig...most meg maximum 7. de akkor is lihegek, mint egy kezdő futónő.
Ezen kívül semmi említésre méltó nem történt az órákon. Hétfőn A. leendő padtársammal röhögtük végig az órát, és fantasztikus teljesítményünket. (Mondjuk A mellettem brillírozott, titkon irigykedtem is, ő azért az astanga mellett néha eljár Istvánhoz agnira is). Szerdán annyi említésre méltó dolog történt, hogy megfogadtam, elkezdem a háziasodásom egy másik vonalát is erősíteni: nem ártana néha megvarrnom a szakadt jóganadrágaimat. G. pont praszárita pádottánászanánál talált be, és gondolta úgy, hogy mindenképpen meg kéne néznem a hátam közepét. A soha véget nem érő 21 légzésnek köszönhetően volt időm megfogadni,hogy ezentúl varrni fogok, vagy legalább színben megtévesztésig passzoló bugyit fogok a jógagatyám alá venni, ha már hasközéptől derékig végig van hasadva... (Na és akkor most jön egy izgalmasabb gondolat, kérek mindenkit, aki 18 év alatti vagy hisz a bramacsarjában, az most ugorja át ezt a részt: Szóval az van, hogy én az "inkább akkor óra után nem veszek fel bugyit" csoportba tartozom, és nem a "jó, akkor ma a jóganadrág alá nem veszek bugyit"-ba. Tudniillik, legalább hetente egyszer hallom vkitől, néha persze magamtól is, óra után, hogy bassza meg, nem hoztam magammal váltóbugyit, most mehetek vizes bugyiban/bugyi nélkül haza. Ez persze főleg télen para. És itt mindig 2 részre szakad a banda, mert vannak, akik már óra előtt gondolnak erre, és inkább nem vesznek fel bugyit a jógaszerkó aló, meg vannak a hozzám hasonlóak, akik inkább óra után nem. Akik az előbbibe tartoznak, azok nyilván szeretnek varrni.....)
Szóval a lényeg, hogy akkor ma, vagy legkésőbb holnap nekiállok varrni.

Hát na, ezen kívül mi volt még? A csütörtöki iron kicsit csalódás volt, úgy érzem iszonyat nehéz volt,sőt nem csak az óra volt nehéz, de én is tök béna voltam. Ugyanis semmi izmom, vagy erőm nincs, a gyakorlatok meg kifejezetten nehezek voltak, nem sok sikerélményem volt, na. :(
Viszont -remélem- a jóga hatékonyságát mutatja, hogy tele vagyok kék-zöld foltokkal. Eleve érzékeny a bőröm, minden szar meglátszik rajtam, de az elmúlt hetekben tényleg úgy nézek ki, mint akit szarrá vertek, G. csontos térdének és lábszárának köszönhetően.
Szuper kreatív kezdeményezésem -avagy jógázz a munkában- elkezdett terjedni, mint a lepra. Legutóbb egy csodás bakászanát nyomtam az íróasztalon, az irodában, és akkora sikere lett,hogy többen is elkezdték utánozni. Mindig is divatdiktátor voltam, na. :) Van egyébként egy külön fészbukk albumom is, "jógázz a munkában" néven. Általában kosztümben vagy csini ruhában, magassarkúban, néha íróasztalon nyomom. Legjobban persze állandó fotósom, az asszisztensem, Annamari élvezi a dolgot, nem győz "hátfiamtenemvagykomplett"-ozni :)
Teszem hozzá, a csütörtöki remekelésemnek baleset lett a vége. Kép a következő: íróasztalon bakászana, kicsit inog, de azért jól megy, hamar megvan az egynesúly, Annamari ordít,h fejet fel, mosolyogni, én vihogok,h nyomja már, meg úúúú mi van ha most jön be valaki hihih. Persze ezen a ponton elvesztem az egyensúlyomat, ami nem baj, dőlök előre, de arra nem számítok, hogy pontosan lefejelem (vagyis lenyakalom) az íróasztal szélét. Igen, teljes testsúlyommal a nyakamra esek. Persze itt mégjobban röhögünk, pedig fáj rendesen. fura érzés, sose zúztam még le a nyakamat. Olyan vörös volt utána órákon át, mintha megfojtogattak volna, aztán 3 napig beszélni és nyelni is alig bírtam, közben meg ugye le is betegedtem, meg belázasodtam, tisztára, mint egy hadirokkant, mondjuk a kettőnek gondolom azért nem volt köze egymáshoz. Veszélyes ez a jóga, az biztos!!!! Akrobatikus irodai astanga :)
na mentem.

Állítólag a jóga átalakítja az elmét. Ezért fordulhatott elő, hogy észrevétlenül elkezdtem leszokni a húsról. Tulajdonképpen vasárnap vettem észre, hogy vagy 1 hónapja nem ettem semmiféle állati tetemet. Mamához mentünk ebédelni, aki a kedvencemet (szerinte) főzte, vagyis marhasültet, tökre örültem neki, de aztán 2 falat után elment tőle a kedvem. Azt hittem beteg vagyok, de aztán rájöttem, hogy nem, csak kezdek megvilágosodni. :) Végcél a teljes húsundor. Lehet,hogy ki kéne mennem egy vágóhídra, hogy elmenjen a kedvem a marhától is. (disznót nem eszem már vagy 5 éve, csirkét meg kb fél éve). Persze korai volt az örömöm, mert kedd este 11-kor csak betoltam egy egész bigmekket. De mindegy, nem akarok ajtóstul rontani a házba.
Ami az undort illeti, megint pörögtem egy picit a már jól ismert "jajj csak nehogy jógaundorom legyen" témán. De végül elengedtem a dolgot, és eldönöttem, hogy ez velem sose fog megtörténni. Volt egy lány, aki állítólag majdnem 1 éven keresztül minden áldott nap járt órára, általában duplázott, aztán pár hónapja meg eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Pénteken elmentem egy ilyen "tanuljunk minél több okos dolgot a jógáról, hogy aztán majd más, rengeteget tudó jógik jól megcáfoljanak" előadásra, ahol ott volt ő is. Tökre megörültem neki, mondom mi van miért nem jár. Azt mondta, hát több dolog miatt. Váltottunk még pár szót, de nekem fúrta az oldalamat, hogy vajon jógaundora lett-e vagy mi ("úristen, nehogy nekem is az legyen 1 év astanga után"), hát rákérdeztem mégegyszer, hogy na de mégis mi az oka. Erre olyan szúrós szemmel meredt rám, kb mintha azt kérdeztem volna, hogy mikor élt utoljára nemi életet és egyébként mennyit keres. Vágott egy lenéző fejet és megkérdezte,hogy ez most miért olyan fontos. Én naiv hülye még el is kezdtem magyarázkodni, ahelyett, hogy kiröhögtem volna, aztán meg is rekedt a beszélgetés (jaja, mondták már,hogy rettentő sértő dolgokat tudok kérdezni :) )....na mindegy, nem tudtam meg,hogy jógaundora lett-e, viszont megtanultam, hogy jobb, ha szar fej vagyok embertársaimmal, mert hát ők is szar fejek velem, az esetek nagy részében. :)
Szóval mindegy, leszerveztem, hogy most 3 nap jógaszünetet tartok. Tettem ezt nagy okosan olyan indíttatásból, hogy majd akkor tökre fog hiányozni a jóga, és vasárnap majd biztos könnyek között borulunk egymás nyakába én és a jóga. Úgyis ma járt le a bérletem, úgyhogy majd hétfőn veszek, plusz betettek fontos tárgyalásokat nekem csütörtök estére, pénteken meg a lakással kapcsolatban kell rohangálnom, úgyhogy most 3 nap kényszerszünet következik. Kell azért ez-gondoltam én, még a múlt héten. Most meg itt háborgok, mert most pont egyáltalán nincs kedvem szünetet tartani. A hétvégi két nap is szar volt, hogy lehettem ilyen agyatlan,hogy most háromra kényszerítem magam? Három hete és két hete tudniillik megvolt a heti 6 gyakorlásom, múlt héten nem volt vasárnapi óra, ezért 5 volt, ezen a héten meg eddig ugyan volt 4 (tegnap dupláztam), tehát a vasárnappal meglesz az 5, na de most kimarad 3 azaz három nap. Hát hülye vagyok én? mondom, a jóga átalakítja az elmét...
Egyébként meglepően jól alakulnak a dolgok. Valahogy ráéreztem a bakászanára, és szinte "bármeddig" ki tudom tartani. Most hátra próbálok vetődni belőle, egyelőre lövésem sincs, hogyan, de mindegy,2 hónapja még a bakászanáról se volt lövésem. A teknős ugyan nem megy, viszont ma a kettesen egyszerűen fantasztikus voltam mindenfajta boka a tarkóra pózban. A bal lábamat már majdnem a tarkómra tudom nyomni, a jobbat persze még nem, de pl amikor mindkét lábamat a fejem mögé kell tenni, az nagyjából ment ma, még össze is tudtam kulcsolni a bokámat. A hátamon meg majdnem csináltam egy felfordult szuptakurmászanát, mondjuk inkább azzal voltam elfoglalva, hogy nyomtam a csigolyáimat, de egyébként meg voltam elégedve magammal. Nem értem, fordítva, teknősként mi a szaré' nem megy... jumpthrough....semmi. változatlan. sztem az lehet a baj,hogy nincs még elég karizmom, és nem tudom kitartani magamat felhúzott, keresztezett lábbal, ergo ha épp ugrom előre, csak vetődök, de nem tudom kontrollálni. Legalábbis a zuhanó szakaszban. Mert az első felében, amikor felfele ugrom, akkor egy minimálisat azért már bandházok és a karizmomat is bevetem, de egyből átváltok zuhanórepülésbe, amint jönnék lefele. mondjuk ha a bakászanához elég az izmom, hogy lehet,hogy ehhez nem? ne értem, mindegy....
Na aztán itt van ez a Dev Kapil gyerek. Mindenki istenítette, hogy mekkora egy sztárjógi. És hát igen, igazuk volt. Nem fizettem be hozzá, a korábban kifejtett okok illetve a mérhetetlen spúrságom miatt, most már persze bánom, mint a fene. Az ingyenes órája nagyon magával ragadott. Egyáltalán nem esetem az indiai férfitípus, de ez egy nagyon kis cuki darab. (főleg a tigrismintás szűk bugyijában :):) )). Na de félretéve a viccet, tud valamit ez a gyermek. Pontosan olyan, mint amilyennek egy jógatanárnak lennie kell a nagy könyv szerint. Amikor beszélt, ittam minden szavát (nem csak én, mindenki), amikor magyarázott, percenként megvilágosodtam, amikor pedig igazított, és azt mondta, hogy meg tudom csinálni, meg is tudtam (némi jóindulattal). És amikor azt mondta, hogy az a jógi, akin van akár 1 gramm háj is, az valamit nagyon rosszul csinál, egyből elszégyelltem magam, és szarnak ítéltem meg az előző 4,5 hónapom munkáját.... de legalább eldöntöttem, mire legközelebb jön Dev, amelett,hogy az összes órájára elmegyek, zsír csak 1, ponotsabban 2 helyen maradhat a testemen, bár ott lehetőleg több, mint most :).
Még egy fontos dologra emlékeztetett minket percenként: bandha! tudtam én ezt eddig is, de mostantól még aludni is behúzott hassal fogok. Ma nagyon koncentráltam a légzésre is és az alsó két bandhára is az órán. végig még persze nem megy, de már határozottan haladok.

Jajj mi lesz velem holnap és holnapután???? :(
valaki gyakoroljon velem itthon!

Igen. Itt vagyok újra. Népes rajongótáborom húsz százaléka (1 ember) jelezte, hogy szedjem már össze magam, és írjak valamit, mert ez így tökre nem izgalmas. Egyébként azért szerencsétlenkedtem ennyit, mert múlt héten nem mindig hoztam haza a laptopomat, amikor meg hazahoztam, vagy aludtam, vagy nem volt ihletem. Most sincs nagyon, de a társadalmi nyomásnak eleget kell tennem....
Sajnos azokat, akik már 10 napja amiatt nem tudnak aludni, hogy vajon megy-e már Katának a vinyásza vagy sem, el kell szomorítanom, ugyanis kurvára nem, sőt egy centit sem fejlődtem előreugrás ügyileg. Hiába ugrom úgy előre kutyából, hogy a csípőmet felfele húzom, akármit csinálok, a térdemre/lábszáramra érkezem. Pedig már néha néha véletlenül sikerül egy tizedmásodpercre megtartani magam fönt a kezeimen, egyszerűen nem bírom előrehozni magamat. Annyira rápörögtem erre a témára, hogy már azt is megfejtettem, hogy az baj, h nem húzom fel eléggé a térdemet, de sajnos ez a maximum, vagyis lövésem sincs, hogy kéne jobban a mellkasomra nyomni a lábszáramat ugráskor, illetve a lendületem sincs meg, a két kezem közé érve leesik a lábam, mint egy liszteszsák. Szóval már kezdem kissé borúsan szemlélni a dolgokat. Pedig mintha a karom, vállam némi erőre tett volna szert. Múlt héten konkrétan 1-1 db új izmot is találtam magamon....óóó nem, nem a fenekemen, vagy a hasamon, természetesen a karomon, ami a legkevésbé sem érdekel, hogy izmos-e vagy giliszta... Sőt, olyannyira menő vagyok, hogy hol tittibászanában tudom magam tartani az idők végezetéig, hol bakászanában (kettő egymás után még nem megy, biztos túl korai). Sőt, ha ez nem lenne elég, elmondanám azt is, hogy már a hátraugrásaim is tök kontrolláltak (álló helyzetből), nem úgy vetődök, mint egy tank, hanem szépen lassan kultúráltan-már amikor kedvem van hozzá, persze. Szóval azért próbálok bűvészkedni, és ha nagyítóval nézem magam, minden apró részletben fejlődtem, ami ahhoz kéne,hogy kurva keresztezett lábbal előre tudjak ugrani, de valahogy összességében mégiscsak az az eredmény, hogy térdre érkezem, mint a legelső astanga órán....most ha rövid és tömör szeretnék lenni, azt mondanám fszkvn!!!
Sajnos, hogy még egy szomorú hírrel folytassam, el kell mondanom, hogy a teknőspózom se fejlődött sokat. Még mindig nem megy, pedig már rég mennie kéne. Pedig ékapadasirsászanában a bal lábamat már majdnem le tudom nyomni a tarkómig. Mondjuk az a baj, hogy az én tanárom értetlen, és nem érti meg, hogy még nem megy a kar és a lábkulcsolás egyszerre, de minden alkalommal megpróbál belerőltetni, én meg szenvedek, fuldoklom, jajjgatok. Erre ő mindig elkezd kiabálni velem, hogy "csinájjadmá, ne hisztizzé, tarcsaaaaaaaaaaaad hallod tarcsaaaaaad....áhhhhhh....." Ez pedig nyilvánvalóan belső gátakat épített bennem. :):) Szóval azt hiszem lelki okora vezethető vissza a teknősbénázásom. :):):) Panni egyébként megértő, hol a lábamat nyomja, hol a karomat húzza. Szerinte már sokkal jobb, mint pár hete, szerintem meg fszkvn hogy nem tudom még összecsomagolni magam.
Hűűű mennyit panaszkodok. Mindegy, az a blog szerkezete, hogy először leírom a rosszat, aztán majd a jóval folytatom. Szóval újabb vész ütötte fel a fejét pár napja, konkrétan a derékfájás nevű nyavalya. Nem tudom mi lehetett, az se biztos, hogy a jóga az oka (persze tudom, hogy az, de ezt titkolom), de pár napja tompán fáj a farkcsontom felett 8 centivel. A tegnapi ketteske a sok hátrahajlításával meg ráerősített. Útban lefele a hídba annyira fájt, h majdnem beszartam. Ma stagnál, jóga alatt nem volt rossz, de most így estére megint nem mondanám, hogy minden rendben. Nem tudom mit tegyek, soha a büdös életben nem fájt még a derekam, de mondjuk a legjobb megoldás szerintem a reménykedés. :) Bár Jürgenkém állandóan be akar cserkészni egy masszázs erejéig, én szilárdan ellenállok-ennek persze kizárólag anyagi okai vannak, éljen a lakásfelújítás és a jógaoktatói. Viccet félretéve, lehet,hogy jövő héten megnézem mit bűvészkedik. Persze csak ha nem javul a kórképem. Mindenesetre titkon élvezem a dolgot, sose fájt még a derekam, ezt is ki kell próbálni egyszer. Csak idegesít,h a felfelé néző kutyát meg a hidat ki kell hagynom, meg hogy néha sziszegek.... Örök kedvencem a térdem a szokásos, ropog, kattog, néha nyilall, de egyébként most közepesen van. Lehet,hogy krémezgetnem kéne picit, mint ahogy a derekamat is.
Na de térjünk át a jó dolgokra, elég a panaszkodásból. A lábam már már modell láb. :) Jó persze annyira azért nem, de tök izmos lett, és ez boldoggá tesz. (A világért se rontanám el olvasóim jókedvét azzal, hogy a furcsán terjedő narancsbőrömet részletezem, mert már vége a panaszos résznek, de a lényeg, az izmos lábamon még ez is jól mutat....ugye.....) . A vasárnapi órán készült képeken látszik, hogy azért van ott izom. A hájréteg is egyértelműen csökkent. (mondjuk nem értem, hogy akkor a hülye narancsbőr hogyhogy nőtt)
Mostanság próbálok koncentrálni a folyamatos légzésre. Bár az óra közepe táján mindig elvesztem a fonalat (már a légzésem fonalát), úgyhogy nem tudom ott mi történik, de azért elég jól haladok. Közben a napüdvözlet alatt igyekszem aktívan tartani az össes létező bandhámat is, plusz a hasamat amikor csak eszembe jut, behúzom, mert az a téveszmém van, hogy ha rendesen tartom a hasbandhámat, majd jól leolvad a zsír róla és kirajzolódik 6 db kocka. Nem tudom, úgy gondolom az hogy az egész sorozat alatt szabályosan lélegzek és tartom az összes bandhámat (ami még annyira nem is tiszta: végig behúzott hassal, másodlagos nemi jelleggel és torokkal kéne lennem 2 órán át, vagy minden belégzésnél kiengedi és kilégzésnél behúzni kell őket???) szóval ez egy annyira távoli és haladó dolognak tűnik, ami majd csak akkor fog menni, ha majd a vinyászákat izmos kézenállással tűzdelem meg. Nem is tudom, megkérdezném a többieket, hogy erre milyen szinten figyelnek. Van olyan, aki végig, egész óra alatt automatikusan lélegzik és bandházik? Ha van, akkor lehet,hogy én is, csak annyira automatikus, hogy nem veszem észre. :):)
Ászanáimban lassan de biztosan araszolgatok. Tegnap állítólag a tehénfejben is kiugróan sikeres voltam. Némi fizikai ráhatás következtében összeért a két ujjam hegye. Éljen. G. szerint fantasztikus volt. Mondjuk megfigyeltem, amilyen szigorú, zsarnok állat a többi órán, a kettesen olyan vajszívű. Sokat dicsérget minket, persze véleményem szerint nem túl őszintén, de legalább próbálkozik na.....
A menetrendem a szokásos, hétfő mysore, kedden Panni és a klubdélután, szerda kettes, újabban csütörtökönként ironozok, péntek asti, vasárnap asti-Millenárison. Elég jó, nem félek, hogy megunom. Minden óra egy külön öröm. Hétfőnként élvezem a koránkelést (tudom, elment az eszem), kedden Pannit és az óra utáni hangulatot, ami mondjuk mindig megérne egy külön blogot, de sajnos nem vagyok felhatalmazva, hogy kiteregessem a szennyest, így a zaftos részletek maradnak a klubtagok számára. A szerdai kettest mindig úgy várom, mint valami izgalmas kalandot, a csütörtöki iron meg hát annyira vicces volt a múltkor, hogy még mindig röhögök (szintén nem kifejthető részletek hada). Péntek semmi extra, a vasárnapot meg azért szeretem, mert a múltkor olyan jól ment, hogy óra után megveregettem a vállamat, plusz hát ide is bevezetésre kerül a vasárnap koraesti klubozás. Múltkor a Milli kávézójába ültünk be bodzaszörpözni és kibeszélni (rosszindulatúan, persze) mindenkit. Bár nem haverkodni jöttem ide, az is tény, hogy egy rakás jófej emberrel hozott össze a sors ( a jóga), akiket ugye csak egybetűsen emlegethetek, mert többen megkértek, hogy jajj nehogy megírjam hogy ez meg az, meg hogy ők így és úgy...Én meg tök jófej vagyok és nem írok semmi kompromittálót.
Most alszom folyt köv. hamarosan!

Soha többet nem fogok relaxálni. Már a múlt héten gyanús volt, amikor az egyik relaxációba sikerült belealudnom, amit persze nem vettem észre, de arra ébredtem, hogy mellém lép egy ellenőr és kéri a jegyemet, bérletemet (nem viccelek). Mivel ellenőr nem volt a jógaórán, gondolom álmodtam. Ma viszont még ennél is szörnyebb dolog történt. Arra ébredtem, hogy horkolok!!!! Bizony. Picit reméltem, hogy csak álmodtam ezt is, de aztán később megkérdeztem Ritát, hogy ő is hallotta-e az álmomat, és mondta, hogy egy nagyon picit horkoltam, de olyan picit, hogy azt szinte nem is hallotta....Hát mit is mondhatnék, ezért nem relaxálok; egyszer már bikramon is a saját horkolásomra sikerült kelnem, kurva jó. Óra után egyből hívtam a Férfit, aki 3 éve minden éjjel tanúja lehet feltételezett horkolásomnak, de váltig állította, hogy ő még soha a büdös életben nem hallott horkolni, relaxáljak csak nyugodtan ezután is, biztos csak valami félreértés volt az egész... Mindenesetre megbeszéltük, hogy ma este lámpaoltás után ő ébren marad és figyeli, hogy horkolok-e, reggel pedig részletesen beszámol a tapasztalatairól.
Hát ezen a szörnyű dolgon kívül nem történt olyan sok izgalmas dolog. A múlt héten félgőzzel gyakoroltam, valahogy pénteken nem voltam annyira ráhangolódva a dologra, lehet,hogy agnizni kellett volna (már hiányzik!!!), még a vinyásza gyakorlásban sem sikerült semmi látványosat összehoznom. Érdekes, mióta figyelek rá, egyszer sem sikerült, amikor korábban nem ez volt a fókuszban, többször is előre tudtam ugrani keresztezett lábbal, úgy,hogy észre se vettem szinte.
Vasárnap délután kimentem a Millire ingyenjógára (szeretek mindent, ami ingyen van). Andi tartotta, a mosolygós gyilkos. :) Nem én adtam neki ezt a nevet, hanem egy barátnőm, aki egy időben járt hozzá agnira. Én egyszer, talán még hónapokkal ezelőtt voltam nála órán, akkor még nem volt olyan vészes, de később mondta Viki,hogy sokat fejlődött igazítás terén. Viszont Ő, ellentétben Gaurangával, állandóan, megállás nélkül kedvesen mosolyog, bíztat mindenkit, de ahogy Viki mondja "úgy igen, nagyon szépen csinálod....és közben igazít egy olyat,hogy te beszarsz, de ő közben rendületlenül mosolyog." Imádni való. :) Szeretem a szadista tanárokat, főleg, ha közben mosolyog és bíztat is. Nos vasárnap ebből kaphattam némi ízelítőt, egyszer-kétszer belém fagyott a szusz. Igaz, olyan meleg se volt, vagyis szép idő volt, de nekem azért hiányzott a masszív izzadás. Egyébként nem voltunk sokan, talán 8-an, ebből 3 ismeretlen arc. Volt egy anyu korabeli néni is, egész jól nyomta, kicsit irigy is voltam...bezzeg az én anyám, sose lehetne rávenni a jógára, vagy ha el is jönne, végig röhögcsélne, mint egy kamasz. :) De ha egyszer jönne, biztos, hogy Andihoz küldeném: nagyon jól magyaráz, szinte minden nehezebb pózra mutatott egy helyettesítőt, szóval figyelt a kezdőkre, reméljük így megjön a kedvük az astangához, és nem tartották túl nehéznek.
Ma reggel István tartotta a mysoret, állítólag szuper órái vannak, jól igazít, legalábbis ez a hír járja róla (bár engem valahogy legtöbbször kifelejtett, de azért amikor véltelenül megtalált, akkor éreztem benne is a szadista vért), szóval már majdnem eldöntöttem, hogy megyek hozzá, bár Móni is és Évike is (aki végül nem jött) könyörgött,hogy ma kivételesen este menjek órára velük. Hát végül győzött az ágy, vagyis sikerült nem kikelnem belőle hajnalban, úgyhogy a reggeli mysorenak lőttek. Na majd legközelebb megnézzük.
Az esti órám szintén közepesen sikerült, remélem nem állok be egy ilyen állandó szar közepes szintre. Múlt hét elején jól ment, de aztán csütörtök óta stagnálok... Hát nem tudom, arról volt szó, hogy egyszer fent, egyszer lent, nem pedig arról,hogy sokszor sehol....