akkor legyek jógaoktató vagy sem?

Ja hát igen, még alig 3 hónapja jógázom,de már kb 2 hónapja ezen kotlok. Jellemző.
Beiratkozzak az októberi jógaoktatóira vagy sem?
Ugye, ha én rákattanok egy témára, azt addig nyúzom, amíg minimum egy életre megundorodom tőle (lásd hastáncos karrierem). Viszont ezt most nem szeretném. Imádom a jógát, mert 1) fantasztikus 2)pont nekem találták ki 3) egyfolytában fejlődök, látok benne perspektívát, mindig tanulok valamit, napról napra jobb vagyok, és bár érzem a fejlődést, kihívásnak fogom fel a sok megvalósítandó célt...hűűű ez de "fizetett jógahirdetés" szagú hahaha
Jó a lényeg, nem akarom,hogy jógaundorom legyen. És bár jó tánctanár voltam anno, emlékszem, kb fél év után a hátam közepére kívántam a kezdőimet, a bénáimat, egyes tehetséges diákjaimat szintén, akikben nem volt alázat a tánc iránt, flegmák voltak, lenézték a kezdőket, na azokat meg úgyszintén. Szóval kell-e nekem a jógatanári papír, ez itt a kérdés. Nyilván, ha már kiadok negyed millió forintot, akkor előbb-utóbb tanítanék is, de közben nem szabad abbahagynom a gyakorlást se. Így se tudom megoldani a heti 6-ot, az 5 is gond, hát ha még tartanék órákat is egyszer.
Ugyanakkor szeretném, biztos hihetetlenül sok dolgot tanulnék, meg hát az a papír se lenne rossz ugye. De szeretem én annyira az agnit, hogy belevágjak? Az astangát egyértelműen jobban szeretem, viszont az sokkal nehezebb, úgyhogy abból oktatóit elvégezni biztosan nem fogok egy hamar. Bár ha elvégezném ezt, akkor azáltal biztos sokat fejlődnék az astangában is.
Drága is egy picit, 250. Ha ehhez adnak valami jelentős bérletvásárlási kedvezményt, akkor lehet,hogy belevágok, de ha nem adnak, vagy csak 1-2 ezret, és emellé ugyanúgy ki kell fizetnem a havi tizenezreket a korlátlan bérletemért, akkor azt hiszem el van döntve a kérdés: nem. Fontosabb egyelőre a minden napos órára járás, mint a jógaoktatói.
Ugyanakkor ha már ennyire rákattantam a témára, nem érhetem be holmi heti 2 gyakorlással. Én olyan vagyok, aki szereti látni magát, amint épp a világ egyik legjobb jógásává válik, meg minimum 3 sorozatot profin nyom, mindenféle nyakatekert ászánába gond nélkül belehajtogatja magát, plusz sikeres jógaoktató is és a diákjai is sikeres diákok. Egyszerűen képtelen vagyok úgy belefanatizálódni valamibe, hogy ne akarnék minimum én lenni a világon a legjobb. Ez baj, tudom. Ok, egyrészről előre is visz, mert nem tudom elfogadni,hogy még nem igazak rám ezek a jelzők. De másrészről veszélyes is. a táncból is akkor kezdtem kiábrándulni, amikor rájöttem, hogy hiába én akarok lenni a világon a legjobb táncos, bármennyit gyakorolok, nem vagyok az, sőt, soha nem is leszek....
na aztán lehet,hogy fel se vesznek, akkor meg hiába agyalok ezen. végülis elég alap szinten vagyok még. egyensúlyérzékem nullához közelít, 21 légzésig maximum a savászana megy, plusz van 1-2 igazán nehéz póz, amitől minimum agyvérzést kapok. a legnehezebb talán a félhold póz, azzal szívok mindig a legtöbbet, meg a mérleg pózt se szeretem, hát igen, minden izmommal dolgoznom kéne, dehát mit tegyek, ha a testem nagy részében nem fejlődtek ki az izmok. aztán később a nehéz pózok pl sáska, meg íjpóz hátracsavart vállal...na ezek még annyira messze vannak,hogy amikor ide jutunk az agnin, elgondolkodom,hogy biztos hogy akarom én ezt az oktatóit.
egyébként igen. :)