Fáj a mindenem azokon a napokon, amikor nem jógázom. Ez már testi függőség. Remélem holnap fel tudok kelni 6-kor!

Mimi múltkor azt írta, hogy ő -bár nem vegetáriánus- nem eszik húst azokon a napokon, amikor jógázik. Hát nekem még ez se megy, legalábbis tudatosan. Maximum véletlenül fordul elő,hogy pár napig nem eszem húst.
Eddig is szarul éreztem magam a húsevés miatt, ezután meg aztán még inkább. Egyszer valaki, aki mindent tud, azt mondta nekem, hogy el fog jönni az idő, amikor én vegetáriánus leszek. Nos, azóta várom, hogy eljöjjön, de még nem történt meg. Bár hihetetlenül válogatós vagyok, és szinte csak szent tehenet eszem, még akkor se érzem azt, hogy le tudnék mondani a húsról. Pedig megrémít a tény, hogy halott élőlényt eszem, olyan valakit, akinek van anyukája, meg élete, meg dobogott a szíve, amíg meg nem ölték azért, hogy én majd jól megegyem...
Másrészről így nem lehetek igazi jógiasszony. Persze, persze, csak 3 hónapja nyomom, meg még csak a gyakorlatokra vagyok rápörögve, az elméletbe még nem ástam bele magam, de valahogy úgy érzem, egy húsevő jógás olyan gagyi, mint a száriban nyomuló nyugat-európai turistalányok...
Hogyan tudnék megundorodni a hústól? A sertéstől, konkrétan hányok, már vagy 4 éve. Múltkor Mohinak csináltam szendvicset, és amikor arra került a sor, hogy megfogjam a disznósonkát, konkrétan elkezdtem öklendezni, és csak azért nem hánytam, mert üres volt a gyomrom. Bárcsak ugyanígy viszonyulnék a többi húshoz is!
Hogy lehet az undort fejleszteni magamban?