Semmi hangulatom dolgozni, álmos vagyok, és a jóga körül forog az agyam szokás szerint. Épp a jövő téli indiai jógakiruccanásomat tervezem. Már három napja nem ettem húst, anyway. Menő, mi? Remélem minimum Nobel békedíjat kapok ezért.
Szóval az történt, hogy ugyebár kedden nem jógáztam, azóta meg minden nap természetesen. 2 délutáni plusz mai mysore óra, hogy pontos legyek. Fantasztikus hír az, hogy ma soha nem látott mélységekbe mentem upavistába, plusz -némi segítséggel- a teknősbéka barátom is jobban ment. Előzőnél tényleg jó úton haladok a hasammal a talaj fele, remélem nem rekedek meg ezen a szinten, és mondjuk hamarosan kifekszem, vagyis belefekszem. Bár mint azt megtudtam, a hivatalos álláspont szerint a lengőbordámnak és a szeméremcsontomnak kell lent lennie. Nos a szeméremcsontomra még sose koncentráltam, úgyhogy nem tudom, mi a helyzet azzal, ami pedig a lengőbordáimat illeti, hát még az nincs lent, sajnos, és nem, nem azért, mert görögdinnye méretű melleim vannak, mert ugye nincsenek, hanem mert még rohadtul merev a hátam vagy nem is tudom mi. Lehet,hogy ki kéne vetetnem a lengőbordáimat?
Ma volt a reggeli órán egy fiú, aki hihetetlen ügyesen nyomta az egyest meg néhány kettes pózt is belevett. Rögtön ki is faggattam, mondta, hogy 3 éve astangázik (tehát 2 év 9 hónap és 2 hét múlva nekem is így fog menni? ) de neki az erőnléttel sose volt baja, mert mittomén vmi karatés vagy ilyesmi. Hát el is szomorodtam, mert ez az a része a jógának (vagyis hogy nyomkodjam kifele a saját testsúlyomat a 2 db csenevész karomon), amihez aztán közöm sincs. de tényleg, mint Makó és Jeruzsálem. Ezt még nem is erőltetem, remélem, mire leér a hasam, megerősödik a karom annyira, hogy legalább elbírjam magam vagy mittomén, nem is tudom ezt hogy lehetne fejleszteni. Vagyis mondta ma a tanár, hogy falnál csináljak kézenállást úgy, hogy 90 fokos szögben támasztom a lábammal a falat. Este kipróbálom. Jah a szerdai órán falnál kézen akartam állni, mert 1 pillanatra kiment a fejemből,h nem bírom el a saját súlyomat, és majdnem összeestem, vicces mi? Hídban is ez volt, fel akartam állni (ez is egy későbbi terv), de mivel eleve féloldalas vagyok (értsd: jobb felem nyomorult), csak a jobb karomat tudtam felemelni, ballal meg szépen kedvesen összerogytam és fejre estem. :) Úgyhogy maradok a has dolognál, aztán majd ez is jön magától, meg az egyensúly is, ugye????
A másik, amit igyekszem fejleszteni, az a vinyásza. Jó, most nem összegzem, hogy eddig mennyire béna voltam/vagyok, mert a lényeg,hogy kitaláltam, hogy majd akkor mindenhez téglát használok, azt a látszatot keltve, hogy hosszabb a karom, mint valójában. Így simán át tudok ugrani a két karom között, mondjuk még nyújtott lábbal így se nagyon, de mindegy, majd hétfőn azt is megpróbálom, illetve a "keresztezd a lábad,vinyásza" című fejezethez is hozzá tudok szólni. Jó dolog ez a tégla, remélem nincs káros mellékhatása...Ja és akkor megint bejön a képbe az IZOM, mert ugye nem ártana izomból hátraugrani vinyászába vagy fel kézenállásba, vagy úgy előreugrani kutyából, hogy nem vetődök, mint egy tank, hanem tartom magamat a karommal uhhh jó sok dolgom van még itt Astangisztánban, úgy látom ...