Egész eddig abban a hitben éltem, hogy este dolgoznom kell, ezért lőttek az esti jógámnak, de éppen most mondta le a találkozót a kedves ügyfél. Vagyis áttette jövő hétre. Pedig már kezdtem letargiába zuhanni, nem szeretem, amikor kimarad egy nap.
Tegnap fantasztikus dolog történt, nem is egy, hanem mindjárt kettő. Leért a szeméremcsontom, a bordám és az állam is a földre. Igaz persze,hogy a hátamon ült egy Jógatanár is a maga 63 (szerintem 75) kilójával, de a lényeg, hogy SIKERÜLT!!!! Remélem jövő hét végére már egyedül is menni fog. Óra után még meg akartam próbálni,de sajnos nem sikerült, úgyhogy inkább meghagytam mára. A másik meg hogy egyedül képes voltam összeakasztani a két középső ujjam hegyét is teknősben.
Ezek után annyira fel voltam dobva, mint amikor hétfőn kiderült, bécsi jutalomhétvégét kaptam az Uniqától. Sajnos ezzel az örömömmel is egyedül voltam, valahogy senkit se hatott meg, hogy sikerült végre az, amit már 1 hónapja próbálgatok. Meséltem Rékának, nem érdekelte, mondtam Mohinak, ő is csak hümmögött. Még a tanáromat se hatotta meg, mert ő meg azt mondta, hogy neki természetes,hogy fejlődnek a diákjai. Persze, nekem is természetes, de az nem, hogy belefekszem a saját terpeszembe. :) Most akkor az a cél, hogy mondjuk minimum 180 fokos legyen ez a terpesz, és hogy egyedül is menjen. Jövő hétvégére meg meg kell fognom a saját kezemet teknősben.
És elkezdhetem kidolgozni egy szintén régi vágyamat is, vagyis a lábamat valahogy be kéne imádkozni a nyakam mögé. Már jó úton haladok, a vállamig már fel tudom rángatni,de csak a balt. A jobbat meg se próbáltam. Erre mennyi időt adjak magamnak? 1 hónapot? Kettőt?
A másik kedvencem a skorpiócska, na azt már gyakorolom, de szigorúan csak fal mellett. Egész stabilan tartom magamat már az alkaromon, így fel tudom emelni a fejemet, de félek leengedni a lábamat, így egy picit mindig támasztom a falnál. Ha túl leeresztem, halálfélelem tör rám. Mint a sáskánál. Nem tudom miért lehet ez. Ha sikerül végre, megcsinálom itt, az íróasztalomon és felrakom fb-ra (tervezek egy "jógázz a munkában" fotósorozatot. egy darabja már van :) )

Izmom sehol, az nem fejlődött az elmúlt 2 napban. Megpróbáltam felállni hídból,de megint csak a jobb karomat sikerült felemelni, a bal meg ugye nem bírt el, és visszaestem, pontosan a gerincem közepére. Úgy fájt, mint a fene. Azt hiszem,ezt még nem kéne erőltetnem.
Na. Hát ennyire sok izgalmas dolog történt velem a héten.