kezdem

Na már megint blogolok.
Ezt most azért írom, elsősorban, mert az elmúlt 2 hónapban kissé jógabuzi lettem, és úgy érzem, nincs kivel megosztanom az állandóan a jóga körül forgó gondolataimat. Sajnos kis barátkáimat és a családomat nem hozza annyira lázba a kérdés, hogy vajon ma hány centire csökkent a különbség a hasam és a matrac között upavista kónászánában. Pedig szerintem rettentően izgalmas dolog ez. Megér egy külön blogot.
Ha más nem, hát én magam szeretném dokumentálni saját fejlődésemet és tapasztalataimat. Igen, szóval kizárólag magamnak írom ezt a blogot, úgyhogy aki unja, az ne olvassa. Okos jógás dolgokat se fogok írni ( nem is tudok még)plusz megtette azt már ezer jógi előttem.
Szóval az eddigi, nem túl hosszú jógás karrierem összegzése: 1 éve kezdtem az aerobik-jógát aka bikramot, ami (így utólag szépítve a rossz döntésemet) csak annyiban nem volt pénzkidobás, hogy valószínűleg a bikramos bohóckodásom nélkül soha az életben nem kezdek el astangázni. Amit már vagy 2 hónapja kitartóan gyakorolok, jelenleg heti ötször,de igyekszem ezt feltornázni az ideális heti 6-ra. Egyelőre ennek még időbeosztásbeli akadályai vannak plusz sajnos nem tudok egyedül gyakorolni. Még pár hete megpróbáltam, de az első napüdvözlet felénél feladtam. egyszerűen itthon nem tudok ráhangolódni az ászánákra. lehet persze,hogy ez az én amatőrségemet mutatja, úgyhogy ez is szerepel a középtávú terveim között. Szóval a heti 6 gyakrolás az csak akkor jönne össze, ha fel tudnék kelni a vasárnapi közös gyakorlásra. Ez viszont teljesen random szerű, most kétszer is sikerült egymás után vagy 6 óra alvás után felkelnem éjjel 6-kor, és elmennem jógára. Viszont tegnap meg ma 9-kor se tudtam magam kikaparni az ágyból, félálomban nyomkodtam ki a telefonomat vagy fél 10-ig. Pedig nem voltam fáradtabb, mint a hét elején.
Szóval egy szó, mint száz, a Nagy könyvben megírt heti 6 gyakorlás is akadozik még. Mint ahogy a legtöbb ászána. Mondjuk az állóknál már "csak" az egyensúly a lényegesebb probléma, de a praszáritá padóttánászánáknál (szeretem ezt a pózt) már lent van a fejem, a terpeszem se nagy, sőt, néha már a gerincem is egyenes. De talán a legnagyobb fejlődést abban látom, hogy az első hetekben kifejezetten szenvedtem ebben a pózban, főleg amikor igazítást kaptam hát na, akkor azt hittem megszülök, annyira fájt a derekam, a hátam, a combom a térdem. Most ez már nincs, sőt, a kezem is leér. Megérte a sok szülés? :) Asszem igen. Remélem a többi beszarós pózra is így fogok visszagondolva pár hónap múlva.
A (fél)lótusszal bajban vagyok, úgy gondolom, alap póz, mégse megy. Nem tudom, hogy azért nem megy igazán, mert béna vagyok, vagy azért, mert térdbajos. Hajlok arra, hogy az utóbbi, mert vannak napok (pl 2 napja most is), amikor kifejezetten fájnak a külső térdszalagjaim lótuszban. Ha éppen jó a térdem, és kicsit erőlködök, tudok lótuszt csinálni, de valljuk be, akkor sem az igazi. Ez tökre idegesít, és sajnos ebben semmilyen fejlődést nem tapasztalok. Tudom, néha baj, hogy túlerőltetem (ilyenkor szokott megfájdulni a térdem), de valahogy nem érzem, hol a határ. Kb 1 hónapja úgy meghúztam, hogy 1 hétig nagyon fájt a térdem. Fásliban aludtam, jógáztam és egész nap mentol szagot árasztottam a krém miatt. Remélem azért ilyen nem lesz mégegyszer. De ha nem erőltetem, akkor hogy a francba fog sikerülni a lótusz? Bár lehet, az a baj, hogy rövid a lábam. Ha modell alkatom lenne, ez is simán menne, meg a gyűlölt teknőspóz is. Jó, nem gyűlölöm, csak ott se tapasztalok fejlődést, és kb még minidg úgy nyomom, mint egy farönk testű 60 éves első agni jóga órás FÉRFI. Általában a teknős póznál szoktam először behisztizni. Bár ha jobban belegondolok, talán annyit fejlődtem már, hogy a vállamat jobban be tudom rakni a térdem alá, ezáltal a két karom is közelebb kerül egymáshoz. Ha nagyon nyújtózkodom, a két ujjhegyemet össze tudom érinteni. Egyszer a tanár belerakott és belenyomott a pózba, de nagyon fájt, és szarul éreztem magam, kifejezetten rossz volt, szóval nem úgy, mint pl egy olyan megszülök-féle igazítás :):) Szóval rövidtávú terveim között szerepel egy normálsi teknősbéka. Ezt lefixálom. A lótuszt nem erőltetem, ja de rájöttem, hogy nekem fordítva könnyebb. Állítólag jobb lábbal kell kezdeni (mi ez a hülyeség), nos, nekem ballal sokkal "jobban megy". Vagyis kevésbé bénázok. Jó, akkor ez is rövid távú cél.
holnap folyt.