Csomó mindent akartam ám írni, de sajnos leszívta az agyamat ez a kettes sorozatocska.
Mindegy, kezdjük is ott,hogy vasárnap este elolvastam egy jógás blogbejegyzést, ami arról szólt,hogy nem egyszerű összeegyeztetni a jógát a családdal/barátokkal és hogy ez milyen konfliktusokhoz vezethet stb... Na ezen jól elgondolkodtam, mire ugye a vonzás törvénye (materialista olvasóim ugorhatnak pár szót) egyből működésbe lépett, fél óra múlva úgy összevesztünk Mohival,hogy zengett tőlünk a ház (nem szokásunk, egyébként), egész pontosan azon,hogy én kurvára ne akarjak kimenni Indiába nélküle, maradjak itthon a seggemen szépen, menjek el minden nap jógázni és ne pattogjak-szó szerint. Ha pedig annyira ki akarok menni, várjam meg, amíg ő is ki tud jönni- ami sajnálatos módon ebben az életünkben nem fog bekövetkezni, próbáljak meg újjászületni, addig pedig osszam be azt a három alkalmat, ahányszor volt szerencsém kint járni és kuss.(- a szerk.) És gondolom örüljek, hogy elmegyünk nyaralni majd Nyugatra...
Hát a béke még mindig nem állt helyre teljesen, ez pedig a hétfő reggeli mysoromra is rányomta a bélyeget, végig füstölgött a fejem, az fix. Egyébként közepesen ment.De! Elkezdtem megvalósítani a legújabb tervemet, vagyis most kicsit rápörgök erre a vinyásza témára. Nem igaz,hogy már 4 hónapja ugrálok itt, mint Erobik Norbi fénykorában, azt' még mindig ellúzerkedem az egész vinyásza cuccot. Először is -tudom,hogy ez is nagyon furcsa, mondhatni abnormális- kifejezetten nem megy nekem a felfele néző kutyus, mégpedig annyira nem megy, hogy ezt még mindig nem erőltetem. Ugyanis ha szabályosan szeretném csinálni, meg kell feszítenem a térd körüli imzaimat, és olyankor mindig kattan egyet a térdem, ami pedig olyan fájdalmas kattanás fajta, és ilyenkor mindig meg kell mozgatnom a kezemmel, hogy visszakattanjon. Nem tudom mi lehet a baj, lehet,hogy csak simán a térdnyomorultságom az oka, de remélem pár héten/hónapon belül megerősödnek aaaaaaamkattogó izületeim, és akkor minden rendben lesz. A napüdvözletnél egyelőre még nem merek kézenállásba felmenni (nem is tudok,csak segítséggel), viszont igyekszem "kontrolláltan" hátraugrani. :) Viszont ami miatt mostanság nem hagyok ki egy vinyászát se, az az előreugrás lefelé néző kutyából. Eldobtam a téglát, többé nem kell nekem olyan, most már magam szeretnék keresztezett/nyújtott lábbal előre vetődni, legalább olyan szépen, mint a fiúk. Ahhoz képest,hogy még csak hétfő óta csinálom, meglepően jól megy, már nem vetődök, hanem tudom kontrollálni az ugrást, és 5-ből 3 szor elég magasra tudom felvinni a csípőmet-csak ugye az a baj,hogy erre sosem számítok, így mire észbe kapok,hogy esetleg kereszteznem kéne a lábamat, vagy nyújtani, rendszerint épp térdre esek. De legalább már tudom mit nem tudok-eddig teljes homály fedte az egész témát. Még pár hónap, és menni fog. A. Indiában úgy tanulta meg ezt, hogy a tanára a falnál gyakrolotatta az előreugrást, és állítólag tök hatékony volt. Egyszer kipróbálom. (mondjuk ez a pasi mondta a csöcsös dolgot is, amin úgy kiakadt G. a fészbukkon, szóval lehet,hogy megoszlik a szakma véleménye erről a falas módszerről is)
Kedden legnagyobb bánatomra ki kellett hagynom Panni csudás óráját. tényleg kifejezetten hiányzott, többször is eszembe jutott,hogy most éppen melyik ászanánál járhatnak. Amikor meg arra gondoltam,hogy most ebédelnek, kifejezetten emésztett a sárga irigység, főleg,hogy 3 órán keresztül éheztettek minket a konferencián!!! Amikor pedig visszahallottam,hogy én is hiányoztam a jógaórának, hát akkor majdnem könny szökött a szemembe (kicsit érzékennyé tett ez a sok vinyásza :) ) Közben,hogy valahogy túléljem ezt a sokkot, végig onlájn kapcsolatban voltam a jógásaimmal, A-val jól kitárgyaltuk a jógaoktatói képzést- tökre rápörögtem-, kibeszéltünk néhány más jógaoktatót (természetesen ötödkézből szerzett félinformációk alapján :) ), workshopokat, szóval azért ne izguljon senki se, nem telhet el úgy fél óra se,hogy én nem pörgök a jógán!
A keddi elmaradt klubdélutánt persze bepótoltam a mai órán önhatalmúlag. Az óra előtti csendes ráhangódást idegeskedéssel töltöttem -felcseszte az agyamat a családom. Mondta Merci, hogy mondjam ki párszor jó hangosan,hogy Hare Krisna vagy Gauranga és ettől majd megnyugszom. Ez utóbbit biztos nem mondtam volna, mert még meghallja és egyből rohan és beleigazít valami szörnyűségbe.... Aztán a trikónászánák alatt a családommal telefonbeszélgettem vagy 10 percig (még mindig nem értem,honnan tudta G hogy telefonáltam????) , az ugró lószarpóz alatt pedig jógástársammal, Sz-val pletykálkodtunk a folyosón. Nem is baj, mert -tudom, unalmas vagyok- a térdem megint kicsit buzerál. Nos nem tudom,hogy órán húztam meg, vagy még a munkahelyemen, ugyanis gondoltam az új szoknyámban és a szép magassarkúmban megcsinálom azt a pózt, amit G is felrakott a fb-jára (mittomén milyen ászana-nem is hallottam még soha se a nevét, nem tudom megkeresni se), majd ugyanazt megcsinálta és felrakta a Zsófi nevű jógástársam is. Na a fejembe vettem, hogy muszáj lesz beállnom a sorba, csak sajnos elfelejtettem, hogy nekem nem megy ám a lótusz valami könnyen, bemelegítés meg egyéb varázslat nélkül meg végképp nem. De azért én addig addig rángattam a lábam, meg nyomtam lefele a térdem, amíg végül tökre megfájdult, és kurvára nem ment, tehát cseszhetem a képet, meg s térdemet is, remek...... Egyébként, leszámítva ezeket a rövidke szüneteket, nem ment rosszul a mai felvonás, talán csak a hátrahajlítólnál éreztem, hogy megfulladok. Pedig két jógástársam, az állandó párosgyakorlatpárom (jaaaj mi a keresztneve???) és Dr T. is panaszkodott, pedig ők azért jól nyomják. Még mindig T. telihold felvetésén gondolkodom, most majd tudományosan is elkezdem megfigyelni magamat és társaimat. Az mondjuk tény,hogy ma mindenkinek volt valami nyűgje. Viszont vasmarkú szadista Górangácskánk ma igazán vajszívű és empatikus volt, nem is értem mi lelte, mindenkit dicsért, meg lelkesített. Még engem is! A vállkínzó póznál külön megkínzott óra után, és megállapítottuk,hogy hendikeppes vagyok, még számára is érthetetlen, miért fáj a vállam elülső része....egy szó, mint száz, lehet,hogy le is rokkantosíthattatnám magam emiatt, annyira gáz a helyzet.
Jó hosszú lett, mi? 3 régi és 2 új olvasómat is ki fogom kérdezni,hogy egészen biztosan elolvasták-e a mai bejegyzésemet is. :)