Hétfőn egy délutáni agnival folytattam a nap jógás részét, utána pletykálkodás következett, végül indiai vacsorával fejeztem be. Szuper volt az agni, igazából óra közben jöttem rá,hogy nagyon hiányzott már nekem. Vissza is fejlődtem természetesen az elmúlt 5-6 hétben. Szinte semmit se tudtam kitartani 21 légzésig, általában 13-15-nél kidőltem. A pózok viszont sokkal jobban mentek, este lévén elég hajlékony voltam. És megint rájöttem,hogy tökre szeretnék menni oktatóira. De persze, csak akkor, ha a félhold póz A,B,C-t és a mérleget kihagyjuk a tananyagból. :)
Kedd délelőtt pedig elmentem az első délelőtti astangára. 11 óra, Kálvin tér, pont ideális. Bár nem az én tanárom tartja, hanem Panni, mégis teljesen meg voltam elégedve. Már óra előtt megbeszéltük,hogy engem igazíthat rendesen, ne fogja vissza magát. Nem is hanyagolt el, bár meg kell mondanom, mosolyt csalt szenvedő arcomra, amikor pillekönnyű testével "rámnehezedett", meg se éreztem szinte, hát igen, hozzá vagyok szokva a 80 kilóhoz, Panni meg csak 50 körül van. A teknősnél ő is segített,de ma valahogy nem ment. Viszont megmutatta, ő hogy szokta gyakorolni. Jó kis rávezető gyakorlat ötletet adott.
Arra pedig szintén rá kellett jönnöm,hogy délelőtt se vagyok olyan hajlékony, mint délután/este. Mi lesz most, nem fogok fejlődni, csak délutánonként? :(
Szerda este szokásos budai kínzókamra, viszont, mit ad isten, elkezdtük a kettes sorozatot gyakorolni. Jött velem Évike is, aki lelkesen jár, már 3 hete, tehát ez volt a harmadik órája. Mondtam neki, hogy nyugodtan jöjjön, nem kell beszarni, a kettes is ugyanolyan k. nehéz, mint az egyes. Természetesen igazam lett, mert hát Kata mindig megmondja a tutit. Pontosan úgy reztem magam az első kettes sorozatomon, mint a legelső egyesen. Habár nem, mert azért jobban ment, mint akkor az egyes. De nagyjából azt kaptam, amire számítottam. Egy adag könnyebb és egy adag nehezebb ászana. De tetszett, kifejezetten tetszett, sőt, ez is felpörgetett, jó lenne, ha hetente többször lenne kettes sorozat. Olyan izgalmas! A hátrahajlításokon még van mit finomítani, de nem vészes, hamarosan menni fog. jó volt, hogy sokszor volt a lábunk a nyakunkban (némi jóindulattal) plusz nekem úgy tűnt, minden harmadik ászana tittibászana és bakászana volt. Viszont itt szeretném megemlíteni a koncentrált, terv szerű fejlődésem pozitív mellékhatását: az utóbbi hetekben annyit koncentráltam a hajlékonyságomra, hogy közben észre se vettem, hogy a korábban még tök kínai tittibászana és bakászan bizony elezdett menni...:) Na nem, itt sem kell egyből elképzelni engem, amint az idők végezetéig várakozok bakászanában, amíg a többiek vmi mást csinálnak, szó sincs erről. Csupán 5 alkalomból négyszer fel tudom venni a pózt és 1-2 mp-ig meg is tudom tartani izomból, bandhából és nem csak véletlenségből...jó, mi?
Látom viszont,hogy az új sorozatban a kedvencem ez a pávapóz lesz, ami leginkább azokra a szerencsétlen végtagok nélküli indiai nyomorultakra emlékeztet engem, akik ilyen kis fakocsikon tologatják magukat Bombay utcáin. Na, pont ilyen ez a póz. Meg az ugró lópóz is elég szemét, de mindegy, majd meglesz.
Az óra mellékhatásaként valóban kicsit agresszív lettem, amikor a tanárom a vállamat próbálta kitépni a helyéről, megfordult a fejembe hogy hátracsapok, de végül nem tettem, hihetetlen önuralmamnak köszönhetően. Viszont másik mellékhatásként állandóan röhögtem, mint valami retardált, főképp magamon, másrészről azon, aki kitalálta ezeket a lehetetlen ászanákat, harmadrészről csak úgy. De óra után láttam, hogy más is jókedvere derült: az öltözőben is felszabadult a hangulat, plusz az izmos fiú is vigyorgott, mint egy tejbetök. Persze, lehet,hogy ő máson,de mindegy.