Kedden már kezdtem azt hinni, ez is egy "....egyszer lent" hét. A hétfő reggeli mysore olyan semmilyenre sikerült, a kedd délelőtti pannis órán meg inkább szerencsétlenkedtem, mint nem. A teknős póz egyszerűen nem akar menni, nem elég, hogy megfulladok, és eltörik a bordakosaram, ,még a lábam is fáj mindezek tetejében. Hála istennek. Mindegy, nem adom fel, hamarosan menni fog. A hétfői órán lesérülhettem , bár fogalmam sincs mikor, mert nem csináltam semmi extrát, de hétfő este óta különböző intenzitással fáj hol a bal térdem, hol a jobb. Azért kegyesek velem az Istenek, mert sose fáj egyszerre a kettő, mindig csak az egyik. Hétfő este a jobb sajgott (ezt az érzést utálom a legjobban, tompa fájdalom, ami mindig ott van, ha állok, ha ülök, ha fekszek) Kedd reggelre ez elmúlt, vagyis átkúszott a balra, ami ugye eredetileg is a nyomorult térdem. A tegnapi órán meg sikeresen meghúztam az egyik napüdvözletnél, azt hittem beszarok, de Gauranga adott nekem China olajat, ami nagyon jót tett. Egy részről a bal térdem, lábszáram, könyököm és orrom (ezeket a testrészeimet fogdostam össze az olajos kezemmel) egész óra alatt kellemes hűvösben relaxált, nem éreztem a 35 fokot, másrészről úgy lezsibbadt a térdem, hogy semmit nem éreztem. Tudom, vigyázni kell ilyenkor, de egyelőre úgy tűnik, túléltem. Mondjuk azt megéreztem, ahogy bakászanából pontosan ráestem a belső térdszalagomra- hiába, fantasztikus az egyensúlyérzékem.....
Lényeg az,hogy tegnapra megtört a hét elejei átok, ugyanis sikerült lenyomnom egy csudálatos kettes sorozatot!!! Még mindig olyan büszke vagyok magamra, hogy nem lepődnék meg egy olimpiai aranyérmen se,na de egyelőre még nem hívott az OB, hogy akkor szeretnének adni egyet. Hát na, egyszerűen szuper volt. Először is- mert amellett hogy szuper hajlékony vagyok, még hihetetlen kemény is :) az összes vinyászát lenyomtam. Nem hagytam ki egyet sem. Sőt, ha ez nem lenne elég , elmondanám, hogy az összes ászanát is sikerült kitartanom 5 hosszú hosszú légzésig.Kivéve egyet, a hátrahajlítósat, mert ott szokás szerint elkezdtem nem kapni levegőt, így inkább összerogytam. Fejenállásokból az első 5-öt vállalom be, az utolsó kettőre még nem vagyok elég érett. Viszont ékapadánál a bal lábam alá már be tudom görnyeszteni a fejemet, kb a fejem közepénél van a bokám, szóval azt hiszem, van még remény! (A jobb lábamat most hagyjuk)
És ami a legjobb, óra után csak úgy félig voltam kidögölve, de nem teljesen.
Na, most ennyi,kedves népes olvasótáborom, rohannom kell. És már csak 6 óra, és kezdődik a mai óra!!!!