néhány személyes dolog

Tudni kell rólam és anyuról,hogy mi iszonyatosan imádjuk egymást, de valahogy ő úgy gondolja, nem aprózzuk el olyan kis semmiségekkel a mély lelki kapcsolatunkat, hogy mondjuk belefolyjon a mindennapi életembe, mint például milyen iskolába járok (4 év után: hát a Kata egyetemre jár, Szegedre vagy nem nem, Székesfehérvárra....közgazdasági....turizmus és vendéglátás. jajaja igen igen, most mondja, idegenforgalom és szálloda szak, Szolnoki Főiskola, további 4 évvel később: most az Eltére jár, alkalmazott turkológia és nyelvész szakra, meg török tanári = török és alkalmazott nyelvészet...na mindegy), kik a barátaim, mi a hobbim, hogy halad a táncos karrierem ("saját tánciskolája van Szolnokon, már 3 éve"...igen, ez igaz,de Szolnokra suliba jártam, a tánciskolám meg Fehérváron volt)..... ezek számára mind-mind részletkérdések, hisz úgy gondolja, ha boldog vagyok és a lelkem rendben, akkor minden rendben, nem számít, azt milyen módon és hogyan érem el.
Nemrég közértben voltunk, és én valami erobik magazint lapozgattam, amiben megláttam a jógás társaimat Indiában, és felkiáltottam: "Anyu, nézd, velük járok jógázni, és jövőre én is pont ide fogok menni velük, Indiába nézdnézd...." Fel se nézett, csak annyit mondott: " epreset vagy erdei gyümölcsöset kérsz? "....
na szóval ennyi háttér info birtokában igen csak meglepődtem, amikor az előbb azt hallom, amint az elmaradhatatlan Szennyműsort nézve így kommentálja a látottakat Robinak: "na látod, erre jár a Kata.....ilyen melegben....nem tudom,hogy bírja, főleg minden nap.....sőt, olyan tehetséges (anyai túlzás, nem tudom honnan vette, gondolom kikövetkeztette), hogy tanárképzésre is fog menni, hát szerintem ő ennél a nőnél biztos hajlékonyabb....áááh én ezt biztos nem bírnám"
persze Bikram jógát mutattak, nem astangát, vagy agnit, de igazán meghatódtam,hogy eljutott a tudatáig valami olyan, ami igazán fontos az életemben.
Sajnos a barátaimat, Mohikámat nem különösebben érdekli a jógafanatizmusom, a fejlődésem, a nyűgjeim, tulajdonképpen ezért is írok blogot, mert így majd nem fog a múlt ködébe veszni bámulatos fejlődésem. Egyébként, ha én fanatizálódom, igazi fundamentalista módjára viselkedem: igyekszem mindenkit megtéríteni, próbálom minden barátomat rávenni,hogy jöjjön, és próbálja ki a jógát. Fura, mert ez mindig olyanoknál sikerül, akikre nem is számítok. Legjobb bnőm Réka hallani se akar a jógáról, pedig egészen biztos vagyok benne, hogy igazán passzolna a személyiségéhez. Barbikám, másik legjobb bnőm viszont jó pár hétig lelkesen jött velem, imádta az agnt, aztán elutazott, de nyártól megint becsatlakozik. Évi barátnőm nehezen bírta az első óráját, azt hittem nem látom többet, de nagyon lelkes, már vett bérletet is, mondjuk nem tudunk együtt járni épp, mert ő most péntek esténként jár, de szereti nagyon. Aztán Krisztikém, aki a maratoni futásai mellett már vagy 1 éve jár az én tanáromhoz, havi rendszerességgel (=havonta egyszer, maximum kétszer). Ilyenkor mindig elmondja a tanárnak, hogy ő már régóta jár, csak sajnos nincs ideje rendszeresen jönni, mert fut, de biztos nem emlékszik rá, és ő most nagyon béna, de majd most már fog járni rendszeresen. És ő az, aki óra után mindig megkérdezi,hogy szeirntem nagyon béna volt-e. :) De esküszöm, legközelebb már figyelni fogom. Nagy szívfájdalmam, hogy Mohikám, a szerelmem, nem lett jógafan, pedig már elképzeltem, hogy igazán menő jógás pár lehetnénk. Eleinte örült neki, hogy lelkesedek, aztán picit hümmögött, hogy mé' megyek minden nap, sőt később szerintem féltékeny is lett egy csöppet, hogy mi az hogy így lelkesedek valami olyanért, amiben ő nincs benne, de másik pasi igen, meg most akkor miért nem járok más tanárhoz is mér csak ehhez az egyhez, aztán elvittem egy órára, hogy lássa mi merre mennyi. Sajnos fanatikus nem lett, konkrétan végig lazsálta az órát, de azóta legalább támogat a lelkesedésemben, szerinte szuper lenne, ha elmennék a jógatanár képzésre, meg úgy szervezi a programjainkat, hogy tudjak menni jógázni a tanárom órájára, sőt, volt olyan,hogy egy mysore előtt ő rugdosott ki az ágyból. :)
Szóval a barátkáim közül senki sem lett olyan fanatikus, mint én, úgyhogy kénytelen vagyok a jógán haverkodni. Ez most már igazán jól megy, hála a klubdélután hangulatú keddi óráknak, a szadista tanáromnak (mindig is szerettek az emberek közösen szenvedni) és az Atma center szuper konyhájának. Rengeteg vicces dolog történik órák előtt, után, bőven lenne mit pletykálkodni,de hát ez a rovat nem arról szól :)...
Tehát a fő konklúzió:
I <3 ASTANGA!

(mondjuk, így paprikás-fahéjas krémben, fólia alatt lángolva azt gondolom, még jobban szeretném az astangát, ha mondjuk a narancsbőrt is leégetné rólam, még a rövidnadrág szezon előtt, de mindegy)