2010. június 16., szerda

Mivel a keddi astanga is "egyszer lent" -re sikeredett, szerdára jól felmérgeltem magam, és inkább agniztam egyet a kettes helyett. Gondoltam jót fog tenni egy kis koncentráció. Hát nem tett. Folytatva a sort, a csütörtök egy váratlan családi program miatt kimaradt, de talán nem is volt baj, mert péntekre végre összeszedtem magam és elég jól ment. Vagyis koncentráltan. Most megint téglával próbáltam az előreugrást, így megy, de persze ez csalás, mert pontosan amiatt a 10 centi plusz miatt megy.
Kedden Panni lecseszett, hogy miért járkálok ki óra alatt folyton. Tökre igaza van. Ugyanis a legtöbb óra alatt, valahol középen mindig találok okot arra, hogy kimehessek. Nem is tudom miért, nem azért, mert nem bírok bent maradni, vagy ilyesmi, egyszerűen csak hozzászoktam. Néha tényleg elfogy a vizem- minden rosszindulatú pletyka ellenére. Néha pedig tényleg annyira nincs levegő (ez főleg a kettesen fordult elő korábban), hogy eljön az a pont, amikor úgy érzem, meghalok, ha nem mehetek ki. Mondjuk mostanában valahogy sokkal jobb a klíma, ilyen probléma nem szokott lenni mostanság.
Már régóta tervezem, hogy kielemezgetem azokat az ászanákat, amiket nem szeretek, vagy egyáltalán nem mennek, de mindig elfelejtem őket, mire ide kerülök. De ez persze azért van, mert a tudatalattim letörli őket a felszínről. :) Sőt, azt vettem észre, hogy pl a fordított deszka pózt annyira nem szeretem, hogy tudomást se veszek róla, mysoreon rendszeresen kihagyom. Persze senki ne gondolja, hogy azért, mert el akarom lógni, egyszerűen sose jut eszembe megcsinálni. :)
Másik mumus a trikónászanákból a második verzió, vagyis amikor ki kell csavarodni, és az ellnetétes kart kell az ellentétes láb mellé tenni. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez sose akar menni. Azon kívül, hogy imbolygok, mint egy részeg, valahogy nem is tudom letenni a tenyeremet, csak debil csípőcsavarások árán... nem tudom, mi lehet a baj, azért az előrehajlításokkal nem szokott gondom lenni, erre a pózra mégse vagyok alkalmas anatómiailag.
A harmadik kedvencem a hídépítő póz. Arra meg térdileg vagyok alkalmatlan. És nyakilag, persze. Plusz 2 légzés után úgy kifáradok tőle, mintha köveket cipeltem volna a bányában.
A hét eseményei közé tartozik az is, hogy a hihetetlen kreativitásomnak köszönhetően kitaláltam, hogy elkezdek rúdtáncot tanulni. Persze mi más vezérelne ebben is, mint a rúdtáncos lányok tökéletes alakja, és persze az, hogy bizonyára a jóga erőnléti részei is remekül fognak menni pár hónap poledance után. Aztán tovább gondoltam, hogy a jóga meg a rúdtánchoz lenne jó, már látom magam a lelki szemeim előtt, ahogy fantasztikusan izmos és hajlékony testű leányként pörgök a rúd tetején, és mindenfajta akrobatikus elemeket csinálok. Persze fellépni nem fogok, úgyhogy majd csak beszámolni tudok róla nektek, videot prezentálni nem. :) Mint pl ő itt (igaz, ő contortionnak hívja az ászanákat, de mindegy :):) )
http://www.youtube.com/watch?v=e6QLsZI18LE&feature=related

(idegesít hogy minden rúdtáncos ilyen puncimutogatós bugyiban nyomul, de mindegy, majd én ezt megreformálom, én biztosan nem fogok úgy rúdon pörögni, hogy a nézők (=rúdtánciskolatársaim) akár vizuális méhnyakrákszűrést is végezhetnek).
Mivel a csoport privát csoport, délelőtt fogunk járni, heti egyszer. Móni bnőm, és időszakos jógástársam is jön, illetve M. is a jógáról, aki egyébként férfi. (Igen, van a poledancenek férfi változata is, és nem, nem olyan, mint a férfi hastáncosok). Még 1 hely van, aki szeretne csatlakozni, szóljon.

2010. június 14., hétfő

A múlt heti egyenletesen jó teljesítményem után a ma reggeli mysore maga volt a kénköves pokol. Nem igazán értem, hogy miért. Nincs telihold, nem voltam fáradt, sőt, egész hétvégét alvással, henyéléssel és kirándulással töltöttem, úgyhogy nem is értem mi lehet. Biztos valami titokzatos kór támadta meg a testemet. Vagy ez most az egyszer lent tipikus esete. Az előrehajlítások nem estek jól, a szuptakurmászánát úgy ahogy van ki is hagytam, valahogy nem éreztem magam lelkileg erősnek hozzá. Góranga még mindig olyan lelkesen nyomkod bele, hogy utána 5 perc kell, míg helyreáll a lelki békém. Ezt ma, ilyen idegállapotban nem mertem bevállalni. De még a bak/tittibászanák se mentek! Mindegy, nem is részletezem, mert még itt a végén kisülne, hogy kezdhetem előről az egész jógatanulást. Szerintem a héten lesz 5 hónapja, hogy astangázom. Jövő hónapban megünnepeljük a fél éves évfordulónkat. Még csak 5 hónap. Többnek tűnik, biztos a heti 5-6 alkalom miatt. Elég sokat fejlődtem, ahogy ezt így most átgondolom. Tulajdonképpen nem is olyan nagy probléma, hogy még mindig nem megy a teknőspóz. Illetve a sima teknős már elég jó, jobb napjaimon a mellkasom is lent van a földön. A szuptában pedig vagy a kezemet kulcsolom a hátam mögött (némi segítséggel), vagy a bokámat a feje fölött. A kettő együtt még határozottan nem megy.
Némi visszalépést jelentett a lelkesedésemben, hogy fel kellett adnom a csudaszép vinyásza terveimet egy időre. Sajnos nem elég erős még a karom, plusz az átlendítéssel se boldogulok-se előre, se hátraugrásnál. Szerintem pár hónap múlva majd visszatérek rá, addig is arra összpontosítok, hogy elég magasra tudjam emelni a csípőmet lefelé néző kutyából. Persze ezt is csak kb a teknőspózig tudom rendesen csinálni, utána nincs erőm ugrálni, csak lépkedek, meg vonszolom magam... Viszont nem várt szenzációként észrevettem, hogy a hátam/derekam határozottan hajlékonyodott. Már szuperül (magamhoz képest) hátra tudok hajolni. Góranga erőlteti,hogy menjek le hídba. Egyszer sikerült is, egyszer meg bevertem a fejemet. De megfejtettem, azét nem megy, mert hátrafele még nem elég nyitott a vállam. Nehezemre esik hátraengedni a karomat. De ez egy szuper hír, mert nem szerepelt a közeli terveim között a hátramenetel. De most rágyúrok a vállnyitásra én is (persze ihletett adott a tanárom mai bejegyzése erről), és akkor lehet, hogy pár hét múlva menni fog, nem?
Egyébként az elmúlt hetekben rendesen tartottam a heti 5 jógát. Astanga, kevéske agni, csütörtökönként iron. Azt azért szeretem, mert annyira nehéz, hogy majd beszarok. Persze rosszabb napjaimon felcseszi az agyamat, hogy tökre nem mennek még az alapgyakorlatok se.... De ez pl segít a karizomfejlesztésben. Egyébként az normális, hogy 5 hónap alatt kb fél centit fejlődött a csaturangám? Nem viccelek, még mindig ilyen mozgáskorlátozottasan megy csak. Szinte deszkapóz. Mintha nem is én lennék. 5 hónap után több fejlődést vártam volna el magamtól. Hisz az upavista kónászanában pl vagy 40 centi a fejlődésem. 5 hónapja még csak ülni tudtam, mint valami mozgásszegény életmódot folytató túlsúlyos anyuka, most meg már bele tudok feküdni, sőt, most a teljes spárga lenne a cél (azért az még messze van, de nem annyira). Hát ehhez képest a csaturanga fél centi. Avagy 5 miliméter. Ez szerintem már beteges.

Sok minden történt egyébként jógáséletemben. Pl megvolt a felvételi, amit A matractársammal sikeresen teljesítettünk.......na persze ez sem zajlott konfliktusmentesen, hiába, az én karmám az évenkénti igazságtalanságokkal való szembenézés (igen, minden évben belefutok valami olyan szituációba, ahol teljesen jogtalanul ér valami vád, vagy konfliktus. Egészen durva eseteket gyűjtöttem össze az elmúlt évek során). Ezt most nem fejtem ki itt, kedvem sincs hozzá, meg hosszú lenne, meg már le is zártam magamban.
Hűhh a vicces részeket se írhatom le, le vagyok tiltva a pletykákról. Jajj, így nem lesz izgalmas a blogom! :)
Ja de üzenem annak a fiúnak, aki állítólag azt hitte, hogy az ő jóganadrágból kilógó tökét emlegettem egyszer, hogy nem, nem az övére gondoltam. Az övét még nem láttam. Akinek ez a herekilógatós naci volt a dresszkódja, az nem olvassa a blogomat tutira. :):)