Azon gondolkodtam,hogy vajon az elmúlt 3 hónapban, amióta a jóga a mindennapjaim részévé vált, vajon milyen változások történtek velem....
Kezdjük a testi részével. Nem titok,hogy azért kezdtem el astangázni, mert tökéletes akarok akarok (lehetőleg most azonnal), és asszem ez jó lehetőség ennek elérésére. Nos hát, ez egy viszonylag lassú folyamat lesz, de azt már látom,hogy a lábam elkezdett formálódni. Azt hiszem ezt már vagy ötször mondtam, dehát nem tehetek róla, örülök neki, mint majom a farkának. Lehet,hogy ennek is indítok egy külön blogot, aminek a címe természetesen katalábizmosodása.blog.hu lesz hahaha. Hasizmom még nincs, nyomát se látom, a felsőtestem nem érdekel, vagyis (kifejezetten) nem akarok se kar, se hát se vállizmot, elvagyok én a pálcika karjaimmal. Pontosan annyi izomra van szükségem ide, amennyi mondjuk a hármas sorozathoz szükséges,de jó lenne, ha az se látszana nagyon. És sajnos még mindig nincs aftershave reklámba illő fenekem, sőt, e téren nem sok változást látok, de mindegy, úgysem tudom annyira kicsavarni a gerincemet,hogy folyton ezt nézegessem, remélem, mire ez menni fog, minimum egy fél görögdinnyét fogok látni a fenekem helyén.
Egyelőre van egy kellemetlen mellékhatása is az asthangának, vagyis nem fogyok tőle, sőt, fel is szedtem 1-2 kilót. Tudom persze,hogy ez miért van. Az első 1 hónapban tömtem magamba a Lenkei alap vitamint, amitől-állítólag- mindenki hízik, mert B vitamin bomba. Szóval éjjel nappal ettem. Ennek nem tett jót az sem, hogy jógaórák után mindig megéheztem, és olyan dolgokat kívántam, és ettem, mint pl sajtos-tejfölös lángos, heti három csokifelfújt a Kiadóból...szóval még csak véletlenül se Norbi ápdét zöldsalátára vágytam. Mondjuk már talántalán elkezdett visszahúzódni az undorító gusztustalan hájréteg a hasamról, bár gyertyánál mindig látom, ahogy rácsúszik a nemlétező mellemre, és ettől ugye behányok, de nem baj, látom már a fényt az alagút végén. A térdemen meg még mindig pörgök, bár igyekszem nem vizualizálni,hogy gyakorlatilag bármelyik percben kimehet...
Na de hagyjuk is, inkább menjünk mélyebbre :) Eleinte annyira kikészültem a minden napos jógától, hogy azt még magam se hiszem el. Ugye híztam, állandóan sápadt voltam, kiragyásodtam, (ez még mindig tart, olyan a homlokom, mint egy pizzareklám-vagy ez csak annak a jele, hogy visszafiatalodtam és újra tinédzser vagyok? ). Minden nap olyan voltam jóga után, mint akit megvertek, haza se bírtam vonszolni magam, otthon meg egyből bealudtam. már kezdett tele lenni Mohi töke a jógafanatizmusommal. Mindenki azt kérdezte,hogy mi van, miért nézek ki ilyen szarul. Pár hete még a nagyfőnök is szólt,h nem tetszem mostanában neki, talán valami baj van. Ááááá nem, csak jógázom,de minden rendben... szerencsére ez már elmúlt, néhány hete a jóga kifejezetten felfrissít, feltölt energiával, és ha elmegyek a reggelire, elég az 5 óra alvás, és így is pörgök egész nap. Igaz,hogy 11-kor alszom,de mindegy :)
Ja, újabb dolog, ami aggaszt kissé, elkezdett fájni a derekam és a lábam. Konkrétan sajogni. Ha sokat ülök, pl ma is, amikor vezettem, egyszerűen elkezd idegesíteni, olyan fura fájdalmat érzek de kizárólag az alsó derékszakaszomban és a két lábszáramban, térdemben, nem is tudom semmihez se hasonlítani, a lényeg, hogy ez NAGYON FURA.....
Na jó, az érdekes, szappanoperába illő fordulatokkal teli következő részt meghagyom legközelebbre. Most már nagyon késő van, aludnom kell. Hol van már a tavalyi nyár, amikor minden áldott nap éjjel 2-ig ültünk a Gödörben?

A ma reggeli mysore ismételten elég döcögősen ment. Nem tett jót az óra átállítás. Már 12-kor lefeküdtünk, de még fél2-kor is a lakásomról beszélgettünk. El se aludtam még szinte, máris csörgött az óra. Elég mosott szar voltam egész gyakorlás alatt és vagyok még most is. Már-már kezdtem azt hinni, hogy valami súlyos betegségem előszele, hogy ennyire merev lettem, hisz már a pénteki móka se volt sikerélményekben gazdag. De aztán Gauranga megnyugtatott, hogy jön a telihold (bocs, telehold) és ezért van minden. Nagyon remélem,hogy igaza van, mert legalább másfél-két centi a különbség mondjuk a múlt héthez képest. Hát mindegy, egyszer fent, egyszer lent. Viszont a skorpió már egész összeszedetten megy. Hát kérlek, kerek 3 másodpercig meg is tudom tartani magam fal nélkül. Sőt! Még szoknyában, blúzban, magassarkúban is. :) Facebookon a bizonyíték! A lábam viszont még nem megy a nyakam mögé, szégyen és gyalázat.
Jó, megfogadtam Andámnak, hogy nem hisztizek, és inkább a fejlődésemre koncentrálok a hiányosságaim helyett, de muszáj leírnom, mennyire csalódott vagyok, hogy a tegnap esti itthoni gyakorlásom 5 perc alatt kudarcba fulladt. Ordított kint a zene, és a többiek, a padló koszos volt (nem, nem ez az otthonom), és parketta lévén kőkemény-nem is ment a napüdvözlet, szétnyomta a térdemet 1 másodperc alatt... így persze bemelegedve se voltam, úgyhogy a többi gyakorlandó póz is eleve halálra volt ítélve. Ez pedig annyira felbosszantott, hogy a fejenállásról és gyertyáról meg is feledkeztem. Na majd most!
Ja, és végére egy jó hír. Gondolom már mindenki nagyon nagyon izgul, hogy vajon ma izmosodtam-e valamennyit. Nos mindenki megnyugodhat, ma Kriszti és Móni jegyezte meg, hogy nahát milyen vádlim lett, ez aztán a nemsemmi, lassan indulhatok a (Senior) Miszfitnesztest versenyen (megjegyzés: eddig egy vonal volt az alsó lábszáram, most pedig egy hullámos vonal). Már csak azt mondja meg nekem valami guru gyanus jógi, hogy egészen pontosan mikor lesz DzséLó fenekem? Hm? Még az idén? Esetleg jövőre? Netán ebben az életemben ezt már buktam, akármennyit erobikozok?

(Egyébként meg kell jegyeznem, rendszeresen történnek vicces és bulvárposzt gyanus dolgok is a jógaórák előtt/után, csak ezekről nem írhatok, mert a legviccesebb lány megtiltotta,hogy említést tegyek róla a blogomban, így most se teszem. :P)

ingyenjóga, tervek ,ayurveda stb

Holnaptól minden nap fogok itthon is gyakorolni. Most már egyre inkább kezd kitisztulni a jóga-kép a fejemben. Kezdem látni hol vagyok, és azt is, hogy hová tartok.... Legalábbis a következő állomásokat látom, na. Azért azt még jelen pillanatban nem tudom elképzelni,hogy mondjuk a 3-as sorozatot nyomom, mint Santina ( http://www.youtube.com/watch?v=cZsAj4qpGoc )
Szóval vasárnaptól minden nap fejen állok, gyertyázgatok (fujj), plusz gyakorolom azokat a pózokat, amik az épp aktuális célomhoz szükségesek. Nagyon tetszett az a videó, amit Balázs küldött az előző bejegyzésemhez, tényleg jobban megértettem a lótuszt és hát igen, örülök, hogy tulajdonképpen most is erre készítem fel magam, de azt hiszem jobb lenne, ha itthon is gyakorolnám a rávezető ászanákat, vagy legalábbis az upavistát és a teknőst, ami ugye még sántít...Hát meglátjuk hetente hányszor lesz időm itthon erobikozni...
Ma -hogy meglegyen az 5 a hétre- elmentem egy ingyenes jógaórára a Bhakti kutir nevű új helyre. Hot yoga órát hirdettek. Igazából nem volt sok kedvem elmenni, kicsit fáradt és nyűgös voltam reggel de erőt vettem magamon, és végül beestem, szokás szerint az utolsó utáni percben. Végül is semmit sem hagyhatok ki, ami ingyen van :) A hely tök új, ezt is krisnások csinálják, ha jól értelmeztem a helyzetet meg a sok fura nevet. Szokásos sláger koncepció, vega étterem, jóga terem, indiai bót pipti rupis szárikkal meg füstölőkkel (be se néztem, könnyen elcsábulok, imádom az indiai biszbaszokat), plusz renget tanfolyam. A hely maga nagyon kis csini, jó a hangulata, szépen meg van csinálva. A jóga hot részét 1 db hősugárzó biztosította, nem volt hőség, sztem olyan 28 fok lehetett, pont kellemes volt a klíma. Az órát egy Zoltán (vagyis gondolom kfhtitjgfgrgdzefsa Das :) ) nevű fiú tartotta. Egyből megörült nekem, voltunk néhányszor együtt Gauranga óráján. Az óra elmondása szerint bézik agni/bikram, vagyis ezekből néhány ászana, kihagyva a nehezebbeket, mint pl az állóknál az összes egyensúlyozó gyakorlat. Az órán 5-en voltunk, ebből 3-an még sose jógáztak, a negyedik lány pedig tornász volt, úgyhogy nem okozott neki gondot semmi, sőt, még sáskába is simán feltolta magát, majd a talpát a fejére tette... Én a hátsó sorban álltam, de túl sok időm nem volt bámészkodni. Jógaórákon, mióta fanatizálódtam, igyekszem nem nézelődni -mint pl anno hastáncon, vagy bikramon-, szinte kizárólag saját magamra koncentrálok, csak a nagyon nagyon ügyeseket szoktam néha bámulni, meg a tanárt, ha netán a látószögemben van. Napüdvözlettel kezdtük, egy számomra ismeretlen verzióval, majd elkezdtünk néhány álló gyakorlatot, a mérlegpózt meg az egylábasokat kihagytuk, plusz a székpózból és őőőőőő mi az az egyensúlyozó, amikor a lábainkat és karjainkat is csavarjuk? , na ezekből egyszerüsített verziót csináltunk, meg a fa pózból vagy miből. Csináltunk még egy trikonászánát, meg azt aminek most nem jut eszembe a neve, de nem szeretem az astangából, ott kell hátul imádkozó tartásban tartani a kezemet, miközben a térdemre hajolok, és én ezt ugye nem szeretem a vállam miatt, na, az is volt, aztán még 2 db suryanamaskar B, és lementünk a földre. Hmm meg kéne tanulnom az ászanák nevét. Valamit tudok magyarul, van, amit csak szanszkritul és olyan is, ami mindig angolul jut eszembe. Tiszta multikulti az agyam. Na. Fekvők. Nem is emlékszem melyikeket hagytuk ki. Kb 1 hónapja nem voltam agnin, és elfelejtettem már a sorozatot, azért írok ilyen amatőrül (és persze agni jegyzetem sincs, ahonnan puskázhatnám a pózok nevét). De ciki. Aztán a végén volt 5 perc meditáció, és ennyi. Ja és bandhák a végén. Maga az óra jó volt,a légzésre nem figyelt senki, engem kicsit hülyének néztek, hogy olyan hangosan szuszogok, így a fekvőknél el is csendesedtem inkább, mintsem hogy kinézzenek az óráról a többiek :) A tanár nagyon kis aranyos volt, ha jól sejtem ez lehetett az egyik első órája, mert úgy tűnt, mintha izgulna. Mindent alaposan elmagyarázott, ez biztos nagyon jó lehetett az újaknak. Csomót nevetgélt, meg viccelődött, és kb minden 5. mondatában benne volt vagy az Atma center vagy Gauranga. Remek volt a hangulat, és zene is szólt. Igazítani csak az állóknál igazított, de csak a másik 4 embert, hozzám nem jött egyszer se. A fekvőket inkább velünk csinálta. A tornász lány számolt (kicsit gyorsan, vagyis pont úgy, ahogy én). Először engem kért meg, de én ezt nem szoktam elvállalni, mert akkor 30 perc alatt vége lenne az órának...
Összességében jó kis óra volt, persze nekem hiányzott a zsigeri szadizmus, de ugye ez is csak egy égi jel arra, hogy lassan el kéne kezdenem a saját lábamra állni, és nem a Tanáromtól várni,hogy belepaszírozzon egy pózba, hanem megtanulni magamat is kínozni. Például.
Óra végén még beszélt egy picit a tanár az új helyről, meg,hogy mik lesznek, kik ők, miért csinálják stb. Tetszett a lelkesedése, úgy beszélt, mint egy izgatott kisgyerek. Mondta,hogy lesz egy rakás tanfolyam, kezdő hatha és hot yoga, aztán ha meghaladósodnak a kezdők, akkor majd megkérik az én Tanáromat,hogy menjen és tartson nekik astanga ws-ot vagy vmi ilyesmi... Aztán megjelent egy Ádám nevű pasi is, akire többször is hivatkozott Zoli, mert állítólag ő már 1234 éve jógázik és ő állította össze a gyakorlatsort is. Adám egy fiatal pasi , aki 10 évet élt Indiába, meg Dél-Afrikába (?) meg hatszor volt maláriás és tud bengáliul is. Ezeket jegyeztem meg róla, ja és persze a nagy slágert, azaz ayurvéda tanfolyamot is fog tartani és női önvédelmet is (ez izgin hangzott, erre akár el is mennék, ha nem hinném azt,hogy ezzel majd pont bevonzom a támadásokat). Plusz gyorsan megmondta, hogy ki milyen testalkatú mármint ayurvedikusan. Én a legvékonyabb voltam a 4 lány közül, éljen éljen, és olyan típus, akinek hidegek a végtagjai plusz 3 másik tulajdonságot is mondott, ami szintén tökre rám illik, de már elfelejtettem. Jónak tűnik ez az ayurvéda, csak nem is tudom, nálam azt hiszem nem működött, egyszer vagy 6 hétig kezeltek egy ayurvedikus rendelőben, de nem történt semmi. Na mindegy, ez már nem jógás téma.

Holnap, vagyis vasárnap kezdem az önálló gyakorlásomat, remélem jól fog sikerülni. El akartam menni a reggeli közös szeánszra, de amikor rájöttem, hogy óraátállítás van, rájöttem,hogy ez egyszerűen esélytelen.... Így marad a homemadepracticehahaha. Lelkesebb vagyok, mint valaha. Megfogadtam, hogy nem arra fogok koncentrálni, ami nem megy, hanem inkább arra, ami megy. Hisz, bár van egy csomó dolog, amihez közöm sincs, van egy rakás olyan póz, amit meg egész jól tudok, sokkal jobban, mint egy csomó más ember, sőt, egyre sokasodik azoknak a pózoknak is a száma, amit pár hete még nem tudtam, most meg már tudok (valamilyen szinten). És határozottan látom, hogy izmosodott a lábam, meg a fenekem, már nem csak a Kriszti mondta, de Mohi is. Igaz, tőle pontosan ötször kellett megkérdeznem, mire végre kinyögte, hogy "persze persze, izmosodott", de amikor visszakérdeztem,hogy egészen biztos-e benne, megerősített,hogy 100%, szóval azt hiszem minden remekül halad.....

Hát korai volt a tegnapi örömöm. Bár lemondta az ügyfelem, mégis itt rohadtam este 7-ig, szóval a tegnapi jógának lőttek. Tehát heti 5-1=4.....nem lesz ez így jó.....
Ma reggel viszont sikerült felkelnem, éljenéljen, így 7-kor már frissen és fitten üdvözöltem a napot. Mondjuk elég vegyesre sikerült a mai gyakorlás. Egyrészről olyan merev voltam, mint még soha, tisztára elfásodott a testem, nem is tudom mit tehettem előző éjjeletemben, hogy ezt érdemeltem :)
Jó ezen a témán nem pörgök, mert ugye ezt a blogot nem a közeli barátaim olvassák, sőt, ők egyáltalán nem. Szóval a pascsimóttászánák alig mentek, a trija mukaékapada...stb-nél meg pl a fejemet se tudtam letenni a térdem mellé, akárhogy erőlködtem, pedig normál esetben simán megy. Nem is tudom mi lelt ma. A kedves tanárom is extrán kínzott, úgy jajjgattam, mint akit nyúznak, mondjuk nyúzott is rendesen, szerintem most jobban, mint szokott. Vagy csak azért fájt minden , mert merevebb voltam? Mondjuk a lábszárával és a térdével csinálhatna valamit, olyan csontos, mint a dög, néha nem is az fájt, ahogy igazított, hanem az, hogy belém mélyedt a csontja. Mostanság fáj a jobb vállam is, azt hiszem hétfőn meghúzódott, azóta rosszul bírom a gerinccsavarásokat. A térdem pedig....hagyjuk is. Tök gázul megy a lótusz. Persze váltakozik, hol a bal térdem nyomorult, hol a jobb. Szerencsére a kettő együtt még nem romlott el. Már vagy 2 hete a jobb szemétkedik velem, pedig eredetileg a bal az, amelyik már 3-szor kiment, és már meg is kellett volna műteni, csak nem hagytam. Kicsit azért rá is vagyok parázva erre a témára nehogy megint kimenjen gy rossz mozdulatnál (jó is lenne, ha a jógateremhez kéne mentőt hívni. Bár nyilván semmi sem lehet cikibb annál, mint amikor egy étteremből vittek ki hordágyon hahaha :) ) Állítólag azért fájnak a külső térdszalagjaim, mert még gyengék, de majd meg fognak erősödni, és akkor minden rendben lesz, eljön a világbéke. De már nagyon szeretném tudni, hogy úgy mégis mikor? Vagy hogy erősítsem meg? Erőltetni nem merem ezeket a gyakorlatokat, mert félek, hogy lesérülök, de akkor meg mégis mitől fognak megerősödni? Örök rejtély....
Na jó, hogy ne legyen ilyen lehangoló ez a bejegyzés, leírom az örömömet, vagyis hogy 3 hónap gyakorlás után a mai óra volt az első, amit teljes egészében, 100%-osan végig tudtam csinálni. Nem hagytam ki egy vinyászát se!!!!, a napüdvözlet C-t is rendesen lenyomtam, minden egyes ászánát 5 légzésig tartottam (mondjuk gyorsan légzek), amikor csak tudtam koncentráltam a bandháimra, szóval büszke vagyok magamra. Jó, a levezetőknél kicsit csaltam, drága szerelmemet, a gyertyát és kis barátait lecsaltam, de mondjuk ezt ma ráfogom azokra a napokra (bár nem tudom, igaz-e ,hogy ilyenkor nem jó ezeket erőltetni -miért, mi lesz?-, minden esetre ez elfogadható kifogás, és ezzel nem csorbul a remek teljesítményem fénye, ugye???)

Holnap lesz vhol ingyen hot joga, lehet,hogy kipróbálom. Az nem lehet,hogy ezen a héten csak 4-szer tudtam gyakorolni!!!! És vajon mikor fogok elkezdeni otthon gyakorolni? Lehet fogadni.

Plusz még egy hasznos konklúzió a mai nappal kapcsolatban: még mindig utálok rövid gatyában gyakorolni. Észre kellett vennem, hogy a térdem is hájas, plusz ideje lenne gyantázni, illetve ugye vagy szűk volt a gatya szára, és nem tudtam rendesen jógázni, vagy azon paráztam,hogy vajon kilógna-e a tököm, ha pasi lennék, mint az egyik régebbi jógás társamnak, aki súlyos fél órákat rabolt el a jógára fordított időnkből, mert az összes fekvő gyakorlatnál arra koncentráltunk a bnőmmel, hogy vajon még mindig kilóg-e a töke a gyatyából, és biztos,hogy ez akkor nem veszi észre? :) (azért is szeretem a jógát, mert nem csak komoly munka és erőlködés, de van benne móka és kacagás is bőven) Ja és találkoztam még reggel, jóga után a Kriszti bnőmmel, aki azt mondta, hogy milyen jó izmos, formás lábam lett!!! Hazamegyek és tüzetesebben szemügyre veszem, remélem nem hazudott!! Köszönjük Astanga!

Egész eddig abban a hitben éltem, hogy este dolgoznom kell, ezért lőttek az esti jógámnak, de éppen most mondta le a találkozót a kedves ügyfél. Vagyis áttette jövő hétre. Pedig már kezdtem letargiába zuhanni, nem szeretem, amikor kimarad egy nap.
Tegnap fantasztikus dolog történt, nem is egy, hanem mindjárt kettő. Leért a szeméremcsontom, a bordám és az állam is a földre. Igaz persze,hogy a hátamon ült egy Jógatanár is a maga 63 (szerintem 75) kilójával, de a lényeg, hogy SIKERÜLT!!!! Remélem jövő hét végére már egyedül is menni fog. Óra után még meg akartam próbálni,de sajnos nem sikerült, úgyhogy inkább meghagytam mára. A másik meg hogy egyedül képes voltam összeakasztani a két középső ujjam hegyét is teknősben.
Ezek után annyira fel voltam dobva, mint amikor hétfőn kiderült, bécsi jutalomhétvégét kaptam az Uniqától. Sajnos ezzel az örömömmel is egyedül voltam, valahogy senkit se hatott meg, hogy sikerült végre az, amit már 1 hónapja próbálgatok. Meséltem Rékának, nem érdekelte, mondtam Mohinak, ő is csak hümmögött. Még a tanáromat se hatotta meg, mert ő meg azt mondta, hogy neki természetes,hogy fejlődnek a diákjai. Persze, nekem is természetes, de az nem, hogy belefekszem a saját terpeszembe. :) Most akkor az a cél, hogy mondjuk minimum 180 fokos legyen ez a terpesz, és hogy egyedül is menjen. Jövő hétvégére meg meg kell fognom a saját kezemet teknősben.
És elkezdhetem kidolgozni egy szintén régi vágyamat is, vagyis a lábamat valahogy be kéne imádkozni a nyakam mögé. Már jó úton haladok, a vállamig már fel tudom rángatni,de csak a balt. A jobbat meg se próbáltam. Erre mennyi időt adjak magamnak? 1 hónapot? Kettőt?
A másik kedvencem a skorpiócska, na azt már gyakorolom, de szigorúan csak fal mellett. Egész stabilan tartom magamat már az alkaromon, így fel tudom emelni a fejemet, de félek leengedni a lábamat, így egy picit mindig támasztom a falnál. Ha túl leeresztem, halálfélelem tör rám. Mint a sáskánál. Nem tudom miért lehet ez. Ha sikerül végre, megcsinálom itt, az íróasztalomon és felrakom fb-ra (tervezek egy "jógázz a munkában" fotósorozatot. egy darabja már van :) )

Izmom sehol, az nem fejlődött az elmúlt 2 napban. Megpróbáltam felállni hídból,de megint csak a jobb karomat sikerült felemelni, a bal meg ugye nem bírt el, és visszaestem, pontosan a gerincem közepére. Úgy fájt, mint a fene. Azt hiszem,ezt még nem kéne erőltetnem.
Na. Hát ennyire sok izgalmas dolog történt velem a héten.

Az én jógaoktatóm, ez a drága, ma kitalálta, hogy akkor ő kilapítja a púpomat, ami amióta az eszemet tudom, a hátam közepén ékeskedik. Na nem feltűnő, csak éppenséggel rendszeresen fáj a hátam, meg a "Kata húzd ki magad!" mondatot olyan sokszor hallottam kiskoromban, mint az "ez a gyerek nem eszik rendesen"-t.
Szóval minden olyan gyakorlatnál, ahol hozzáfért a hátamhoz (meg egy pár olyannál is, ahol nem), éppen csak belehelyezkedtem a pózba, már láttam a szemem sarkából,hogy ugrál keresztül a többi páciensen és rongyol hozzám,hogy mind a 75 kilójával rátehénkedjen a hátam közepére. Közben meg kiabált,hogy "Kata, egyenesítsd ki a hátad", néha nekiállt a jógatéglával csapkodni, szóval igazán lelkesen tette a dolgát. Hát nem tudom, én mindenképpen támogatom ezt a fajta törekvését, de nem lehet,hogy kicsit elkéstünk vele, és mondjuk 25 évvel ezelőtt kellett volna a hátamat kiegyenesítenem? Mindegy, időm, mint a tenger, lehet,hogy a végén még egyenes hátam lesz, nem?
A másik meg ugyebár a két kedvencem a teknős és az upavista. Nos jelentem, mindenki megnyugodhat, ma már sokkal lejjebb eresztettem a hasamat, mint tegnap. Persze, hazudnék, ha azt mondanám,hogy egyedül, mert ezekben a gyakorlatokban szintén kiemelt segítséget kaptam, hála a fb-nak és G. mindent látó tekintetének, amióta egyszer kiírtam,hogy már majdnem leér a hasam, na azóta törekszik rá,hogy teljesüljön a kívánságom. Igazi Jótündér, nem? a lényeg,hogy ma már az első upavistánál leért a bal lengőbordám (na jó, a mellem, de jógában ezt lengőbordának hívják), aztán megpróbáltam a szeméremcsontomra is koncentrálni,de sajnos annál a pontnál már elvesztettem a kapcsolatomat a külvilággal, úgyhogy erről most nem tudok beszámolni. A második körnél jobban ment, lehet hogy lent is lett volna már a hasam is (=elértem a célt), de annyira fájt minden, plusz görcsben volt az összes bandhám, hogy most így ezt se tudom megállapítani. Na ez volt a mai fejlődésem. Jajaja!!!! És egy pillanatra meg tudtam tartani magamat bakászánában. azt hiszem kicsit arrébb kell raknom a térdemet, ahhoz képest,mint ahova eddig raktam. hűű ez ám a következő célom,de picit még rákészülök lelkiekben és izomzatilag.
Most lássuk a további céljaimat. Nem ártana most már a bandháimra is nagyobb figyelmet fordítanom, ha már állandóan ezt hallom :):) Az óra elején meg végén szokott is menni, de amikor már nagyon belelendülök, akkor kevésbé. Néha randomszerűen persze figyelek rájuk, de vannak olyan pózok, amikor nem megy. Persze az is lehet, hogy nem jól csinálom, mert egy csomószor amikor "tartsd magad bandhából" a feladat, én annyira próbálkozom, hogy úgy érzem, kiköpném a gyomromat és a méhemet is, ha a torkom nem lenne összeszorulva, mégse megy.... Mondjuk gondolom, mert ezek feltételeznek némi alap karizmot, ami nálam hiánycikk. De már megrendeltem...
Ettől függetlenül a mai jóga nem ment túl jól. Nagyon melegem volt, néha levegőt se kaptam, plusz állandóan valami másra gondoltam, ami elvonta a figyelmemet. A végső ászanákat, meg vinyászákat meg már alig bírtam megcsinálni. De viszont (téglával természetesen) sikerült párszor nyújtott lábbal átvetődnöm a karjaim közt!!! Na! Olimpiai arany érem? Pénzjutalom, Valami?

Pont tegnap gondolkodtam el azon, hogy az elmúlt években milyen sokat változtam. mintha nem is én lettem volna az a valaki pár éve. És nem, nem a tinédzser koromra gondolok, amikor Depeche Modeosként fekete ruhában, fekete körmökkel és fekete rúzzsal a számon menőztem, és meg voltam győződve róla, hogy mennyire istenien nézek ki. A későbbi énemhez képest is nagyon sokat változtam.
Elvittem Annát az Atmába kajálni, és pont egy tál sabji felett meséltem neki a sztorit, mi szerint 5 éve , amikor először jártam Indiában, fogytam 3 kilót 1 hónap alatt, sültkrumplin és kekszen éltem, és minden este szalámiról (szó szerint!) álmodtam. Rá se bírtam nézni az indiai kajára. Most meg minimum heti 3-szor indiait eszem, ha három nap kimarad elvonási tüneteim vannak. Ja, és amikor legutóbb majdnem 3 hónapig kint voltam, nemhogy fogytam volna, de sikerült híznom vagy 4 kilót, annyit ettem. Tulajdonképpen éjjel-nappal zabáltam, többek között a nemrég felrobbantott punei German Bakeryben vertem el súlyos rupikat, ja igaz ott europid kaják voltak, na de mindegy, a lényeg, hogy a végén már annyira megszerettem az indiai kaját, hogy simán ettem ilyen erősen szalmonella gyanus útszéli bádogbódéknál is. (A kedvencem a sarki tibeti momo árus volt nyammnyamm) (ja még egy kis off: az indiás blogom sokkal érdekesebb volt, mint ez, tehát az új barátaim kedvéért: kataindia.blogter.hu, illetve van egy még régebbi, a piptirupi blogtér)
Aztán ugyanez van az astangával is. Pár évvel ezelőtt valami menő budai jógaközpontban tanítottam táncot, amikor is nagy hírveréssel elindultak az astanga órák. Pár héttel később gondoltam megnézem mi a helyzet, mégis csak Madonna, meg menő, meg izmos leszek meg megvilágosodok blablabla. Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy az a 2 óra határozta meg a jógához fűződő viszonyomat a következő 5 évre. Vagyis hermetikusan elzárt tőle. Tényleg, minden túlzás nélkül mondhatom, valami katasztrófa volt az az óra. Valami csaj tartotta, és csak foszlányokban emlékszem, hála istennek, például, hogy majd megfagytam, aztán meg tökre idegesített, hogy mindenki úgy szuszogott, mint valami tüdőbajos az intenzíven, az óra felénél ki is akartam menni, mert megfájdult a fejem ettől a fura zajtól. A napüdvözleteket a második után untam, és idegesített,hogy mit csesztet a csaj azzal, hogy a lábujjaimon gördüljek, meg folyton valami kutyáról beszélt. Aztán emlékszem, az is idegesített, hogy végre lementünk a földre, de nem pihenhettem nyugodtan, hanem percenként fel kellett ugrálni, majd megint le a földre. A végső relaxációról aztán megszöktem. Talán ez a fajta hozzáállásom nem változott az elmúlt 5 évben. :)
A többi meg.... én voltam egyáltalán?
Egyébként úgy érzem, most már igazán jó úton haladok, úgyhogy titkon remélem, hogy már nem fogok ilyen ütemben változni (maximum izmosodni), vagy ha fogok, akkor csakis ezen a vonalon maradva.

Semmi hangulatom dolgozni, álmos vagyok, és a jóga körül forog az agyam szokás szerint. Épp a jövő téli indiai jógakiruccanásomat tervezem. Már három napja nem ettem húst, anyway. Menő, mi? Remélem minimum Nobel békedíjat kapok ezért.
Szóval az történt, hogy ugyebár kedden nem jógáztam, azóta meg minden nap természetesen. 2 délutáni plusz mai mysore óra, hogy pontos legyek. Fantasztikus hír az, hogy ma soha nem látott mélységekbe mentem upavistába, plusz -némi segítséggel- a teknősbéka barátom is jobban ment. Előzőnél tényleg jó úton haladok a hasammal a talaj fele, remélem nem rekedek meg ezen a szinten, és mondjuk hamarosan kifekszem, vagyis belefekszem. Bár mint azt megtudtam, a hivatalos álláspont szerint a lengőbordámnak és a szeméremcsontomnak kell lent lennie. Nos a szeméremcsontomra még sose koncentráltam, úgyhogy nem tudom, mi a helyzet azzal, ami pedig a lengőbordáimat illeti, hát még az nincs lent, sajnos, és nem, nem azért, mert görögdinnye méretű melleim vannak, mert ugye nincsenek, hanem mert még rohadtul merev a hátam vagy nem is tudom mi. Lehet,hogy ki kéne vetetnem a lengőbordáimat?
Ma volt a reggeli órán egy fiú, aki hihetetlen ügyesen nyomta az egyest meg néhány kettes pózt is belevett. Rögtön ki is faggattam, mondta, hogy 3 éve astangázik (tehát 2 év 9 hónap és 2 hét múlva nekem is így fog menni? ) de neki az erőnléttel sose volt baja, mert mittomén vmi karatés vagy ilyesmi. Hát el is szomorodtam, mert ez az a része a jógának (vagyis hogy nyomkodjam kifele a saját testsúlyomat a 2 db csenevész karomon), amihez aztán közöm sincs. de tényleg, mint Makó és Jeruzsálem. Ezt még nem is erőltetem, remélem, mire leér a hasam, megerősödik a karom annyira, hogy legalább elbírjam magam vagy mittomén, nem is tudom ezt hogy lehetne fejleszteni. Vagyis mondta ma a tanár, hogy falnál csináljak kézenállást úgy, hogy 90 fokos szögben támasztom a lábammal a falat. Este kipróbálom. Jah a szerdai órán falnál kézen akartam állni, mert 1 pillanatra kiment a fejemből,h nem bírom el a saját súlyomat, és majdnem összeestem, vicces mi? Hídban is ez volt, fel akartam állni (ez is egy későbbi terv), de mivel eleve féloldalas vagyok (értsd: jobb felem nyomorult), csak a jobb karomat tudtam felemelni, ballal meg szépen kedvesen összerogytam és fejre estem. :) Úgyhogy maradok a has dolognál, aztán majd ez is jön magától, meg az egyensúly is, ugye????
A másik, amit igyekszem fejleszteni, az a vinyásza. Jó, most nem összegzem, hogy eddig mennyire béna voltam/vagyok, mert a lényeg,hogy kitaláltam, hogy majd akkor mindenhez téglát használok, azt a látszatot keltve, hogy hosszabb a karom, mint valójában. Így simán át tudok ugrani a két karom között, mondjuk még nyújtott lábbal így se nagyon, de mindegy, majd hétfőn azt is megpróbálom, illetve a "keresztezd a lábad,vinyásza" című fejezethez is hozzá tudok szólni. Jó dolog ez a tégla, remélem nincs káros mellékhatása...Ja és akkor megint bejön a képbe az IZOM, mert ugye nem ártana izomból hátraugrani vinyászába vagy fel kézenállásba, vagy úgy előreugrani kutyából, hogy nem vetődök, mint egy tank, hanem tartom magamat a karommal uhhh jó sok dolgom van még itt Astangisztánban, úgy látom ...

Már rutinos korán kelőnek számítok. Ma is sikerült felkelnem és elmennem a reggeli mysorera, ami aztán végül vezetett óra lett,mert a társaság fele (2 ember) tök új volt.
kicsit szét voltam esve így hajnalok hajnalán, valami folyton elvonta a figyelmemet. Először is anyunál hagytam a jógacuccomat, úgyhogy még óra előtt el kellett mennem érte. Szerencse, hogy kocsival 2 percre lakik a jógateremtől. Aztán ezek után, annyira siettem, hogy a kis kéztörlővel együtt véletlenül felkaptam a piros csipke váltóbugyimat is, és azzal rongyoltam be a jógaterembe, majd ráejtettem a törölközőmre. Remélem mindenki látta, hogy vörös tanga hever a matracomon. Ezt gyorsan megoldottam, majd a következő parám az volt, hogy kitaláltam, hogy macskapisi szagot áraszt a nadrágom. Ez kb el is vonta az összes fekvő pózról a figyelmemet, mert ugye a tanár mindig rátérdelt a hátamra belenyomva ezzel az orromat a macskahúgy szagú gatyába. De vajon tényleg rápisilt a macska? Az igaz, hogy a jógazsákomon szokott aludni hol a Panci, hol a Mitosz, dehát ez ki van zárva, mindkettő szobatiszta, illatos macska, akik kizárólag a dobozukba pisilnek. De akkor miért? Belőlem nem jöhetett, mert csak a gatyámnak volt ilyen szaga, meg különben is, a joghurtos testápolóm inkább hányás szagú, mint cicapisi... Na, ezen paráztam az óra első részében, aztán meg azon, hogy vajon az egész terem érzi ezt? a jógatanár is azon gondolkodik, hogy miért van macskapisi szagom? vagy ez az egész nem is igaz, csak hallucinálok?
Ezen kívül annyi érdemleges történt, hogy az óra elején farönk hajlékonyságú volt a testem, plusz valahogy az ugrálás se ment-túl korán volt. Aztán meg a kedvenc pózomnál (terpesz spárgában le kéne hasalni) mintha egy pár milliméterrel közelebb került volna a hasam a talajhoz. Van 2 hetem,hogy belefeküdjek a pózba, ennyit adtam magamnak.
Így ni: http://www.yogawithjoanna.com/images/img_4807.jpg
Plusz a teknősben magától összeért -egy fél pillanatra- a két mutatóujjam hegye... Erre 1 hónapot adtam magamnak. aztán rágyúrok a bokámra. Ja laikus rajongótáborom kedvéért nesze:
http://varrahyoga.files.wordpress.com/2009/02/21b-supta-kurmasana.jpg

Aztán a relaxáció is fantasztikusan ment, kivételesen, kb 1 mp alatt bealudtam, és azt álmodtam,hogy a macskám mászkál rajtam. Majd hazajöttem és itthon folytattam a jóga miatt félbeszakadt hétvégi pihenésemet.
Viszont holnap Pécsre megyek, így csak szerda este tudok órára menni, ami azt jelenti, hogy most 2,5 napig nem jógázom. Ez pedig igazán szomorú. Remélem nem fogok visszafejlődni....

Fáj a mindenem azokon a napokon, amikor nem jógázom. Ez már testi függőség. Remélem holnap fel tudok kelni 6-kor!

Mimi múltkor azt írta, hogy ő -bár nem vegetáriánus- nem eszik húst azokon a napokon, amikor jógázik. Hát nekem még ez se megy, legalábbis tudatosan. Maximum véletlenül fordul elő,hogy pár napig nem eszem húst.
Eddig is szarul éreztem magam a húsevés miatt, ezután meg aztán még inkább. Egyszer valaki, aki mindent tud, azt mondta nekem, hogy el fog jönni az idő, amikor én vegetáriánus leszek. Nos, azóta várom, hogy eljöjjön, de még nem történt meg. Bár hihetetlenül válogatós vagyok, és szinte csak szent tehenet eszem, még akkor se érzem azt, hogy le tudnék mondani a húsról. Pedig megrémít a tény, hogy halott élőlényt eszem, olyan valakit, akinek van anyukája, meg élete, meg dobogott a szíve, amíg meg nem ölték azért, hogy én majd jól megegyem...
Másrészről így nem lehetek igazi jógiasszony. Persze, persze, csak 3 hónapja nyomom, meg még csak a gyakorlatokra vagyok rápörögve, az elméletbe még nem ástam bele magam, de valahogy úgy érzem, egy húsevő jógás olyan gagyi, mint a száriban nyomuló nyugat-európai turistalányok...
Hogyan tudnék megundorodni a hústól? A sertéstől, konkrétan hányok, már vagy 4 éve. Múltkor Mohinak csináltam szendvicset, és amikor arra került a sor, hogy megfogjam a disznósonkát, konkrétan elkezdtem öklendezni, és csak azért nem hánytam, mert üres volt a gyomrom. Bárcsak ugyanígy viszonyulnék a többi húshoz is!
Hogy lehet az undort fejleszteni magamban?

Szombat van és én nem mentem gerinc ws-ra. :(
Szerettem volna, de őszintén szólva a lakásfelújítás kicsit sokba kerül, és ez némiképpen óvatossá tesz, úgyhogy inkább lemondtam róla. Majd elmegyek a következőre, ami a kettes sorozatról fog szólni.
A héten négyszer jógáztam, a szerdairól lemaradtam, mert délután 5-kor gondoltam, még jóga előtt pihenek egy fél órát és lefeküdtem, aztán fél8-ig sikerült aludnunk.... Na, de amire büszke vagyok,hogy kétszer is sikerült felkelnem hajnali 6-kor, és elmennem a 7-kor kezdődő mysore órára. Ez nem vezetett óra, hanem mindenki csinálja a sorozatot magában, a tanár meg igazít. Nagyon tetszett, bár még nem tudom 100%-osan a szériát, de azért tudom csinálni. A tanárnak viszont van ideje szadizni (sajnos vagy hálaistennek?), ami azért végeredményben jó, mert gyorsabban fejlődök, mintha magam csinálgatom a pózokat, ne adj isten lazsálom el az ászanákat. Az állók jól mennek, vagyis pontosítok: amikor G igazít, egyre kevésbé tesz bele valami tök más pózba, mint amiről én azt gondoltam, hogy ez így jó. Egyébként azon gondolkodom mostanában, hogy vajon mikor mondhatom azt egy ászánára, hogy akkor ez most MEGY NEKEM? Amikor pontosan meg tudom csinálni? Vagy amikor a követelményt túlteljesítem, és mondjuk nem csak egyenes derékkal rakom le a fejemet a 2 lábam közé terpeszben, hanem át is hajolok és megnézem a hátam közepét?

Ja, beszélgettem a tanárommal és azt mondta, hogy szerinte nem kötött a vállam, hanem teljesen átlagos, ami jó hír abból a szempontból,hogy talán egyszer (DE MIKOR?MIKOR?MIKOR?) menni fog a teknőspóz, meg a hátam közepi imádkozó tartás....
jó, persze, lehet,hogy csak nyugtatni akart, én is szépítettem néha az igazságot a nagyon reménytelen tanítványaimnak...

Jövő kedden nem fogok tudni órára menni. Pécsen dolgozom, és csak este 11 körül érek vissza. Bár ha találok egy éjfélkor kezdődő astangát, arra szívesen elmegyek :)
Viszont emiatt már most szarul érzem magam. Talán függő lettem? Lehet,hogy holnap reggel elmegyek a közös gyakorlásra, bár este bulizunk, úgyhogy nem nagyon fogok tudni felkelni. Viszont a hétfő hajnali mysoret megint megcélzom. Addig meg lakásfelújítok. És Indiába vágyom. Már megint mindenki ott van, csak én nem. De! Jövőre ki nem hagyom.

akkor legyek jógaoktató vagy sem?

Ja hát igen, még alig 3 hónapja jógázom,de már kb 2 hónapja ezen kotlok. Jellemző.
Beiratkozzak az októberi jógaoktatóira vagy sem?
Ugye, ha én rákattanok egy témára, azt addig nyúzom, amíg minimum egy életre megundorodom tőle (lásd hastáncos karrierem). Viszont ezt most nem szeretném. Imádom a jógát, mert 1) fantasztikus 2)pont nekem találták ki 3) egyfolytában fejlődök, látok benne perspektívát, mindig tanulok valamit, napról napra jobb vagyok, és bár érzem a fejlődést, kihívásnak fogom fel a sok megvalósítandó célt...hűűű ez de "fizetett jógahirdetés" szagú hahaha
Jó a lényeg, nem akarom,hogy jógaundorom legyen. És bár jó tánctanár voltam anno, emlékszem, kb fél év után a hátam közepére kívántam a kezdőimet, a bénáimat, egyes tehetséges diákjaimat szintén, akikben nem volt alázat a tánc iránt, flegmák voltak, lenézték a kezdőket, na azokat meg úgyszintén. Szóval kell-e nekem a jógatanári papír, ez itt a kérdés. Nyilván, ha már kiadok negyed millió forintot, akkor előbb-utóbb tanítanék is, de közben nem szabad abbahagynom a gyakorlást se. Így se tudom megoldani a heti 6-ot, az 5 is gond, hát ha még tartanék órákat is egyszer.
Ugyanakkor szeretném, biztos hihetetlenül sok dolgot tanulnék, meg hát az a papír se lenne rossz ugye. De szeretem én annyira az agnit, hogy belevágjak? Az astangát egyértelműen jobban szeretem, viszont az sokkal nehezebb, úgyhogy abból oktatóit elvégezni biztosan nem fogok egy hamar. Bár ha elvégezném ezt, akkor azáltal biztos sokat fejlődnék az astangában is.
Drága is egy picit, 250. Ha ehhez adnak valami jelentős bérletvásárlási kedvezményt, akkor lehet,hogy belevágok, de ha nem adnak, vagy csak 1-2 ezret, és emellé ugyanúgy ki kell fizetnem a havi tizenezreket a korlátlan bérletemért, akkor azt hiszem el van döntve a kérdés: nem. Fontosabb egyelőre a minden napos órára járás, mint a jógaoktatói.
Ugyanakkor ha már ennyire rákattantam a témára, nem érhetem be holmi heti 2 gyakorlással. Én olyan vagyok, aki szereti látni magát, amint épp a világ egyik legjobb jógásává válik, meg minimum 3 sorozatot profin nyom, mindenféle nyakatekert ászánába gond nélkül belehajtogatja magát, plusz sikeres jógaoktató is és a diákjai is sikeres diákok. Egyszerűen képtelen vagyok úgy belefanatizálódni valamibe, hogy ne akarnék minimum én lenni a világon a legjobb. Ez baj, tudom. Ok, egyrészről előre is visz, mert nem tudom elfogadni,hogy még nem igazak rám ezek a jelzők. De másrészről veszélyes is. a táncból is akkor kezdtem kiábrándulni, amikor rájöttem, hogy hiába én akarok lenni a világon a legjobb táncos, bármennyit gyakorolok, nem vagyok az, sőt, soha nem is leszek....
na aztán lehet,hogy fel se vesznek, akkor meg hiába agyalok ezen. végülis elég alap szinten vagyok még. egyensúlyérzékem nullához közelít, 21 légzésig maximum a savászana megy, plusz van 1-2 igazán nehéz póz, amitől minimum agyvérzést kapok. a legnehezebb talán a félhold póz, azzal szívok mindig a legtöbbet, meg a mérleg pózt se szeretem, hát igen, minden izmommal dolgoznom kéne, dehát mit tegyek, ha a testem nagy részében nem fejlődtek ki az izmok. aztán később a nehéz pózok pl sáska, meg íjpóz hátracsavart vállal...na ezek még annyira messze vannak,hogy amikor ide jutunk az agnin, elgondolkodom,hogy biztos hogy akarom én ezt az oktatóit.
egyébként igen. :)

kezdem

Na már megint blogolok.
Ezt most azért írom, elsősorban, mert az elmúlt 2 hónapban kissé jógabuzi lettem, és úgy érzem, nincs kivel megosztanom az állandóan a jóga körül forgó gondolataimat. Sajnos kis barátkáimat és a családomat nem hozza annyira lázba a kérdés, hogy vajon ma hány centire csökkent a különbség a hasam és a matrac között upavista kónászánában. Pedig szerintem rettentően izgalmas dolog ez. Megér egy külön blogot.
Ha más nem, hát én magam szeretném dokumentálni saját fejlődésemet és tapasztalataimat. Igen, szóval kizárólag magamnak írom ezt a blogot, úgyhogy aki unja, az ne olvassa. Okos jógás dolgokat se fogok írni ( nem is tudok még)plusz megtette azt már ezer jógi előttem.
Szóval az eddigi, nem túl hosszú jógás karrierem összegzése: 1 éve kezdtem az aerobik-jógát aka bikramot, ami (így utólag szépítve a rossz döntésemet) csak annyiban nem volt pénzkidobás, hogy valószínűleg a bikramos bohóckodásom nélkül soha az életben nem kezdek el astangázni. Amit már vagy 2 hónapja kitartóan gyakorolok, jelenleg heti ötször,de igyekszem ezt feltornázni az ideális heti 6-ra. Egyelőre ennek még időbeosztásbeli akadályai vannak plusz sajnos nem tudok egyedül gyakorolni. Még pár hete megpróbáltam, de az első napüdvözlet felénél feladtam. egyszerűen itthon nem tudok ráhangolódni az ászánákra. lehet persze,hogy ez az én amatőrségemet mutatja, úgyhogy ez is szerepel a középtávú terveim között. Szóval a heti 6 gyakrolás az csak akkor jönne össze, ha fel tudnék kelni a vasárnapi közös gyakorlásra. Ez viszont teljesen random szerű, most kétszer is sikerült egymás után vagy 6 óra alvás után felkelnem éjjel 6-kor, és elmennem jógára. Viszont tegnap meg ma 9-kor se tudtam magam kikaparni az ágyból, félálomban nyomkodtam ki a telefonomat vagy fél 10-ig. Pedig nem voltam fáradtabb, mint a hét elején.
Szóval egy szó, mint száz, a Nagy könyvben megírt heti 6 gyakorlás is akadozik még. Mint ahogy a legtöbb ászána. Mondjuk az állóknál már "csak" az egyensúly a lényegesebb probléma, de a praszáritá padóttánászánáknál (szeretem ezt a pózt) már lent van a fejem, a terpeszem se nagy, sőt, néha már a gerincem is egyenes. De talán a legnagyobb fejlődést abban látom, hogy az első hetekben kifejezetten szenvedtem ebben a pózban, főleg amikor igazítást kaptam hát na, akkor azt hittem megszülök, annyira fájt a derekam, a hátam, a combom a térdem. Most ez már nincs, sőt, a kezem is leér. Megérte a sok szülés? :) Asszem igen. Remélem a többi beszarós pózra is így fogok visszagondolva pár hónap múlva.
A (fél)lótusszal bajban vagyok, úgy gondolom, alap póz, mégse megy. Nem tudom, hogy azért nem megy igazán, mert béna vagyok, vagy azért, mert térdbajos. Hajlok arra, hogy az utóbbi, mert vannak napok (pl 2 napja most is), amikor kifejezetten fájnak a külső térdszalagjaim lótuszban. Ha éppen jó a térdem, és kicsit erőlködök, tudok lótuszt csinálni, de valljuk be, akkor sem az igazi. Ez tökre idegesít, és sajnos ebben semmilyen fejlődést nem tapasztalok. Tudom, néha baj, hogy túlerőltetem (ilyenkor szokott megfájdulni a térdem), de valahogy nem érzem, hol a határ. Kb 1 hónapja úgy meghúztam, hogy 1 hétig nagyon fájt a térdem. Fásliban aludtam, jógáztam és egész nap mentol szagot árasztottam a krém miatt. Remélem azért ilyen nem lesz mégegyszer. De ha nem erőltetem, akkor hogy a francba fog sikerülni a lótusz? Bár lehet, az a baj, hogy rövid a lábam. Ha modell alkatom lenne, ez is simán menne, meg a gyűlölt teknőspóz is. Jó, nem gyűlölöm, csak ott se tapasztalok fejlődést, és kb még minidg úgy nyomom, mint egy farönk testű 60 éves első agni jóga órás FÉRFI. Általában a teknős póznál szoktam először behisztizni. Bár ha jobban belegondolok, talán annyit fejlődtem már, hogy a vállamat jobban be tudom rakni a térdem alá, ezáltal a két karom is közelebb kerül egymáshoz. Ha nagyon nyújtózkodom, a két ujjhegyemet össze tudom érinteni. Egyszer a tanár belerakott és belenyomott a pózba, de nagyon fájt, és szarul éreztem magam, kifejezetten rossz volt, szóval nem úgy, mint pl egy olyan megszülök-féle igazítás :):) Szóval rövidtávú terveim között szerepel egy normálsi teknősbéka. Ezt lefixálom. A lótuszt nem erőltetem, ja de rájöttem, hogy nekem fordítva könnyebb. Állítólag jobb lábbal kell kezdeni (mi ez a hülyeség), nos, nekem ballal sokkal "jobban megy". Vagyis kevésbé bénázok. Jó, akkor ez is rövid távú cél.
holnap folyt.