Tudom tudom, kezdenek ritkulni a bejegyzéseim.
Talán már nem vagyok annyira fanatikus-kérdezhetnétek.... Nos mindenki megnyugodhat, lelkesedésem semennyit se csökkent, sőt, nőtt is, mivel mostanság agnira járok (készülök a felvételire), ezért már szinte astanga elvonási tüneteim vannak. Nem túlzok, tényleg napjában többször fizikai késztetést érzek arra, hogy csináljak egy vinyászát, egy bakászanát, vagy hogy lótuszba erőltessen magam.
Hétfőn agniztam, mivel átaludtam a reggeli mysoret, kedden szokásos keddi konferencia volt, ezért nem tudtam menni jógára. Szerda agni, csütörtök iron. Péntekre is agni volt betervezve, de aztán lebetegedtem, úgyhogy átaludtam a fél délutánt, aztán az egész szombatot. Aztán eldöntöttem, hogy szombat estére inkább meggyógyulok, és persze meg is gyógyultam. (mert nálam ez így megy, ha valamit eldöntök akkor azt meg is valósítom). Vasárnap családi programjaim voltak, pedig kellett volna agniznom, hogy egy kicsit felturbózzam magam a felvételire.... Ugyanis még a legjobb indulattal se mondhatom, hogy jól mennek a dolgok. Tekintve, hogy 2 hónapja nem agniztam, maximum 7 légézsig tudom kitartani a pózokat, ami azért, valljuk be, még barátok közt is messze van a 21-től. Az utálatos félhold és mérleg póz továbbra se lett a kedvencem, a fekvős pózoknál meg rendszeresen majdnem bealszom. Így pedig nehezen tudom a belső szerveimet a lábszárammal masszírozni. Egyébként azért érzem, hogy a két hónap kihagyás ellenére is jobban megy egy csomó póz. Pl már majdnem megvan a sprága (ami nem az angol, hanem a másik), a félhold póz utáni előrehajlásnál már szinte tökre ki van nyújtva a térdem (szinte). De a kettes sorozatból lopott pózok is jobban mennek, mint télen. mondjuk az egyensúlyom nem fejlődött látványosan, az állóképessségem meg ugye kompletten visszafejlődött. Végülis amikor még régebben agniztam, jobb napokon a pózoknak majdnem a háromnegyedét ki tudtam tartani 21 légzésig...most meg maximum 7. de akkor is lihegek, mint egy kezdő futónő.
Ezen kívül semmi említésre méltó nem történt az órákon. Hétfőn A. leendő padtársammal röhögtük végig az órát, és fantasztikus teljesítményünket. (Mondjuk A mellettem brillírozott, titkon irigykedtem is, ő azért az astanga mellett néha eljár Istvánhoz agnira is). Szerdán annyi említésre méltó dolog történt, hogy megfogadtam, elkezdem a háziasodásom egy másik vonalát is erősíteni: nem ártana néha megvarrnom a szakadt jóganadrágaimat. G. pont praszárita pádottánászanánál talált be, és gondolta úgy, hogy mindenképpen meg kéne néznem a hátam közepét. A soha véget nem érő 21 légzésnek köszönhetően volt időm megfogadni,hogy ezentúl varrni fogok, vagy legalább színben megtévesztésig passzoló bugyit fogok a jógagatyám alá venni, ha már hasközéptől derékig végig van hasadva... (Na és akkor most jön egy izgalmasabb gondolat, kérek mindenkit, aki 18 év alatti vagy hisz a bramacsarjában, az most ugorja át ezt a részt: Szóval az van, hogy én az "inkább akkor óra után nem veszek fel bugyit" csoportba tartozom, és nem a "jó, akkor ma a jóganadrág alá nem veszek bugyit"-ba. Tudniillik, legalább hetente egyszer hallom vkitől, néha persze magamtól is, óra után, hogy bassza meg, nem hoztam magammal váltóbugyit, most mehetek vizes bugyiban/bugyi nélkül haza. Ez persze főleg télen para. És itt mindig 2 részre szakad a banda, mert vannak, akik már óra előtt gondolnak erre, és inkább nem vesznek fel bugyit a jógaszerkó aló, meg vannak a hozzám hasonlóak, akik inkább óra után nem. Akik az előbbibe tartoznak, azok nyilván szeretnek varrni.....)
Szóval a lényeg, hogy akkor ma, vagy legkésőbb holnap nekiállok varrni.

Hát na, ezen kívül mi volt még? A csütörtöki iron kicsit csalódás volt, úgy érzem iszonyat nehéz volt,sőt nem csak az óra volt nehéz, de én is tök béna voltam. Ugyanis semmi izmom, vagy erőm nincs, a gyakorlatok meg kifejezetten nehezek voltak, nem sok sikerélményem volt, na. :(
Viszont -remélem- a jóga hatékonyságát mutatja, hogy tele vagyok kék-zöld foltokkal. Eleve érzékeny a bőröm, minden szar meglátszik rajtam, de az elmúlt hetekben tényleg úgy nézek ki, mint akit szarrá vertek, G. csontos térdének és lábszárának köszönhetően.
Szuper kreatív kezdeményezésem -avagy jógázz a munkában- elkezdett terjedni, mint a lepra. Legutóbb egy csodás bakászanát nyomtam az íróasztalon, az irodában, és akkora sikere lett,hogy többen is elkezdték utánozni. Mindig is divatdiktátor voltam, na. :) Van egyébként egy külön fészbukk albumom is, "jógázz a munkában" néven. Általában kosztümben vagy csini ruhában, magassarkúban, néha íróasztalon nyomom. Legjobban persze állandó fotósom, az asszisztensem, Annamari élvezi a dolgot, nem győz "hátfiamtenemvagykomplett"-ozni :)
Teszem hozzá, a csütörtöki remekelésemnek baleset lett a vége. Kép a következő: íróasztalon bakászana, kicsit inog, de azért jól megy, hamar megvan az egynesúly, Annamari ordít,h fejet fel, mosolyogni, én vihogok,h nyomja már, meg úúúú mi van ha most jön be valaki hihih. Persze ezen a ponton elvesztem az egyensúlyomat, ami nem baj, dőlök előre, de arra nem számítok, hogy pontosan lefejelem (vagyis lenyakalom) az íróasztal szélét. Igen, teljes testsúlyommal a nyakamra esek. Persze itt mégjobban röhögünk, pedig fáj rendesen. fura érzés, sose zúztam még le a nyakamat. Olyan vörös volt utána órákon át, mintha megfojtogattak volna, aztán 3 napig beszélni és nyelni is alig bírtam, közben meg ugye le is betegedtem, meg belázasodtam, tisztára, mint egy hadirokkant, mondjuk a kettőnek gondolom azért nem volt köze egymáshoz. Veszélyes ez a jóga, az biztos!!!! Akrobatikus irodai astanga :)
na mentem.

Állítólag a jóga átalakítja az elmét. Ezért fordulhatott elő, hogy észrevétlenül elkezdtem leszokni a húsról. Tulajdonképpen vasárnap vettem észre, hogy vagy 1 hónapja nem ettem semmiféle állati tetemet. Mamához mentünk ebédelni, aki a kedvencemet (szerinte) főzte, vagyis marhasültet, tökre örültem neki, de aztán 2 falat után elment tőle a kedvem. Azt hittem beteg vagyok, de aztán rájöttem, hogy nem, csak kezdek megvilágosodni. :) Végcél a teljes húsundor. Lehet,hogy ki kéne mennem egy vágóhídra, hogy elmenjen a kedvem a marhától is. (disznót nem eszem már vagy 5 éve, csirkét meg kb fél éve). Persze korai volt az örömöm, mert kedd este 11-kor csak betoltam egy egész bigmekket. De mindegy, nem akarok ajtóstul rontani a házba.
Ami az undort illeti, megint pörögtem egy picit a már jól ismert "jajj csak nehogy jógaundorom legyen" témán. De végül elengedtem a dolgot, és eldönöttem, hogy ez velem sose fog megtörténni. Volt egy lány, aki állítólag majdnem 1 éven keresztül minden áldott nap járt órára, általában duplázott, aztán pár hónapja meg eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Pénteken elmentem egy ilyen "tanuljunk minél több okos dolgot a jógáról, hogy aztán majd más, rengeteget tudó jógik jól megcáfoljanak" előadásra, ahol ott volt ő is. Tökre megörültem neki, mondom mi van miért nem jár. Azt mondta, hát több dolog miatt. Váltottunk még pár szót, de nekem fúrta az oldalamat, hogy vajon jógaundora lett-e vagy mi ("úristen, nehogy nekem is az legyen 1 év astanga után"), hát rákérdeztem mégegyszer, hogy na de mégis mi az oka. Erre olyan szúrós szemmel meredt rám, kb mintha azt kérdeztem volna, hogy mikor élt utoljára nemi életet és egyébként mennyit keres. Vágott egy lenéző fejet és megkérdezte,hogy ez most miért olyan fontos. Én naiv hülye még el is kezdtem magyarázkodni, ahelyett, hogy kiröhögtem volna, aztán meg is rekedt a beszélgetés (jaja, mondták már,hogy rettentő sértő dolgokat tudok kérdezni :) )....na mindegy, nem tudtam meg,hogy jógaundora lett-e, viszont megtanultam, hogy jobb, ha szar fej vagyok embertársaimmal, mert hát ők is szar fejek velem, az esetek nagy részében. :)
Szóval mindegy, leszerveztem, hogy most 3 nap jógaszünetet tartok. Tettem ezt nagy okosan olyan indíttatásból, hogy majd akkor tökre fog hiányozni a jóga, és vasárnap majd biztos könnyek között borulunk egymás nyakába én és a jóga. Úgyis ma járt le a bérletem, úgyhogy majd hétfőn veszek, plusz betettek fontos tárgyalásokat nekem csütörtök estére, pénteken meg a lakással kapcsolatban kell rohangálnom, úgyhogy most 3 nap kényszerszünet következik. Kell azért ez-gondoltam én, még a múlt héten. Most meg itt háborgok, mert most pont egyáltalán nincs kedvem szünetet tartani. A hétvégi két nap is szar volt, hogy lehettem ilyen agyatlan,hogy most háromra kényszerítem magam? Három hete és két hete tudniillik megvolt a heti 6 gyakorlásom, múlt héten nem volt vasárnapi óra, ezért 5 volt, ezen a héten meg eddig ugyan volt 4 (tegnap dupláztam), tehát a vasárnappal meglesz az 5, na de most kimarad 3 azaz három nap. Hát hülye vagyok én? mondom, a jóga átalakítja az elmét...
Egyébként meglepően jól alakulnak a dolgok. Valahogy ráéreztem a bakászanára, és szinte "bármeddig" ki tudom tartani. Most hátra próbálok vetődni belőle, egyelőre lövésem sincs, hogyan, de mindegy,2 hónapja még a bakászanáról se volt lövésem. A teknős ugyan nem megy, viszont ma a kettesen egyszerűen fantasztikus voltam mindenfajta boka a tarkóra pózban. A bal lábamat már majdnem a tarkómra tudom nyomni, a jobbat persze még nem, de pl amikor mindkét lábamat a fejem mögé kell tenni, az nagyjából ment ma, még össze is tudtam kulcsolni a bokámat. A hátamon meg majdnem csináltam egy felfordult szuptakurmászanát, mondjuk inkább azzal voltam elfoglalva, hogy nyomtam a csigolyáimat, de egyébként meg voltam elégedve magammal. Nem értem, fordítva, teknősként mi a szaré' nem megy... jumpthrough....semmi. változatlan. sztem az lehet a baj,hogy nincs még elég karizmom, és nem tudom kitartani magamat felhúzott, keresztezett lábbal, ergo ha épp ugrom előre, csak vetődök, de nem tudom kontrollálni. Legalábbis a zuhanó szakaszban. Mert az első felében, amikor felfele ugrom, akkor egy minimálisat azért már bandházok és a karizmomat is bevetem, de egyből átváltok zuhanórepülésbe, amint jönnék lefele. mondjuk ha a bakászanához elég az izmom, hogy lehet,hogy ehhez nem? ne értem, mindegy....
Na aztán itt van ez a Dev Kapil gyerek. Mindenki istenítette, hogy mekkora egy sztárjógi. És hát igen, igazuk volt. Nem fizettem be hozzá, a korábban kifejtett okok illetve a mérhetetlen spúrságom miatt, most már persze bánom, mint a fene. Az ingyenes órája nagyon magával ragadott. Egyáltalán nem esetem az indiai férfitípus, de ez egy nagyon kis cuki darab. (főleg a tigrismintás szűk bugyijában :):) )). Na de félretéve a viccet, tud valamit ez a gyermek. Pontosan olyan, mint amilyennek egy jógatanárnak lennie kell a nagy könyv szerint. Amikor beszélt, ittam minden szavát (nem csak én, mindenki), amikor magyarázott, percenként megvilágosodtam, amikor pedig igazított, és azt mondta, hogy meg tudom csinálni, meg is tudtam (némi jóindulattal). És amikor azt mondta, hogy az a jógi, akin van akár 1 gramm háj is, az valamit nagyon rosszul csinál, egyből elszégyelltem magam, és szarnak ítéltem meg az előző 4,5 hónapom munkáját.... de legalább eldöntöttem, mire legközelebb jön Dev, amelett,hogy az összes órájára elmegyek, zsír csak 1, ponotsabban 2 helyen maradhat a testemen, bár ott lehetőleg több, mint most :).
Még egy fontos dologra emlékeztetett minket percenként: bandha! tudtam én ezt eddig is, de mostantól még aludni is behúzott hassal fogok. Ma nagyon koncentráltam a légzésre is és az alsó két bandhára is az órán. végig még persze nem megy, de már határozottan haladok.

Jajj mi lesz velem holnap és holnapután???? :(
valaki gyakoroljon velem itthon!

Igen. Itt vagyok újra. Népes rajongótáborom húsz százaléka (1 ember) jelezte, hogy szedjem már össze magam, és írjak valamit, mert ez így tökre nem izgalmas. Egyébként azért szerencsétlenkedtem ennyit, mert múlt héten nem mindig hoztam haza a laptopomat, amikor meg hazahoztam, vagy aludtam, vagy nem volt ihletem. Most sincs nagyon, de a társadalmi nyomásnak eleget kell tennem....
Sajnos azokat, akik már 10 napja amiatt nem tudnak aludni, hogy vajon megy-e már Katának a vinyásza vagy sem, el kell szomorítanom, ugyanis kurvára nem, sőt egy centit sem fejlődtem előreugrás ügyileg. Hiába ugrom úgy előre kutyából, hogy a csípőmet felfele húzom, akármit csinálok, a térdemre/lábszáramra érkezem. Pedig már néha néha véletlenül sikerül egy tizedmásodpercre megtartani magam fönt a kezeimen, egyszerűen nem bírom előrehozni magamat. Annyira rápörögtem erre a témára, hogy már azt is megfejtettem, hogy az baj, h nem húzom fel eléggé a térdemet, de sajnos ez a maximum, vagyis lövésem sincs, hogy kéne jobban a mellkasomra nyomni a lábszáramat ugráskor, illetve a lendületem sincs meg, a két kezem közé érve leesik a lábam, mint egy liszteszsák. Szóval már kezdem kissé borúsan szemlélni a dolgokat. Pedig mintha a karom, vállam némi erőre tett volna szert. Múlt héten konkrétan 1-1 db új izmot is találtam magamon....óóó nem, nem a fenekemen, vagy a hasamon, természetesen a karomon, ami a legkevésbé sem érdekel, hogy izmos-e vagy giliszta... Sőt, olyannyira menő vagyok, hogy hol tittibászanában tudom magam tartani az idők végezetéig, hol bakászanában (kettő egymás után még nem megy, biztos túl korai). Sőt, ha ez nem lenne elég, elmondanám azt is, hogy már a hátraugrásaim is tök kontrolláltak (álló helyzetből), nem úgy vetődök, mint egy tank, hanem szépen lassan kultúráltan-már amikor kedvem van hozzá, persze. Szóval azért próbálok bűvészkedni, és ha nagyítóval nézem magam, minden apró részletben fejlődtem, ami ahhoz kéne,hogy kurva keresztezett lábbal előre tudjak ugrani, de valahogy összességében mégiscsak az az eredmény, hogy térdre érkezem, mint a legelső astanga órán....most ha rövid és tömör szeretnék lenni, azt mondanám fszkvn!!!
Sajnos, hogy még egy szomorú hírrel folytassam, el kell mondanom, hogy a teknőspózom se fejlődött sokat. Még mindig nem megy, pedig már rég mennie kéne. Pedig ékapadasirsászanában a bal lábamat már majdnem le tudom nyomni a tarkómig. Mondjuk az a baj, hogy az én tanárom értetlen, és nem érti meg, hogy még nem megy a kar és a lábkulcsolás egyszerre, de minden alkalommal megpróbál belerőltetni, én meg szenvedek, fuldoklom, jajjgatok. Erre ő mindig elkezd kiabálni velem, hogy "csinájjadmá, ne hisztizzé, tarcsaaaaaaaaaaaad hallod tarcsaaaaaad....áhhhhhh....." Ez pedig nyilvánvalóan belső gátakat épített bennem. :):) Szóval azt hiszem lelki okora vezethető vissza a teknősbénázásom. :):):) Panni egyébként megértő, hol a lábamat nyomja, hol a karomat húzza. Szerinte már sokkal jobb, mint pár hete, szerintem meg fszkvn hogy nem tudom még összecsomagolni magam.
Hűűű mennyit panaszkodok. Mindegy, az a blog szerkezete, hogy először leírom a rosszat, aztán majd a jóval folytatom. Szóval újabb vész ütötte fel a fejét pár napja, konkrétan a derékfájás nevű nyavalya. Nem tudom mi lehetett, az se biztos, hogy a jóga az oka (persze tudom, hogy az, de ezt titkolom), de pár napja tompán fáj a farkcsontom felett 8 centivel. A tegnapi ketteske a sok hátrahajlításával meg ráerősített. Útban lefele a hídba annyira fájt, h majdnem beszartam. Ma stagnál, jóga alatt nem volt rossz, de most így estére megint nem mondanám, hogy minden rendben. Nem tudom mit tegyek, soha a büdös életben nem fájt még a derekam, de mondjuk a legjobb megoldás szerintem a reménykedés. :) Bár Jürgenkém állandóan be akar cserkészni egy masszázs erejéig, én szilárdan ellenállok-ennek persze kizárólag anyagi okai vannak, éljen a lakásfelújítás és a jógaoktatói. Viccet félretéve, lehet,hogy jövő héten megnézem mit bűvészkedik. Persze csak ha nem javul a kórképem. Mindenesetre titkon élvezem a dolgot, sose fájt még a derekam, ezt is ki kell próbálni egyszer. Csak idegesít,h a felfelé néző kutyát meg a hidat ki kell hagynom, meg hogy néha sziszegek.... Örök kedvencem a térdem a szokásos, ropog, kattog, néha nyilall, de egyébként most közepesen van. Lehet,hogy krémezgetnem kéne picit, mint ahogy a derekamat is.
Na de térjünk át a jó dolgokra, elég a panaszkodásból. A lábam már már modell láb. :) Jó persze annyira azért nem, de tök izmos lett, és ez boldoggá tesz. (A világért se rontanám el olvasóim jókedvét azzal, hogy a furcsán terjedő narancsbőrömet részletezem, mert már vége a panaszos résznek, de a lényeg, az izmos lábamon még ez is jól mutat....ugye.....) . A vasárnapi órán készült képeken látszik, hogy azért van ott izom. A hájréteg is egyértelműen csökkent. (mondjuk nem értem, hogy akkor a hülye narancsbőr hogyhogy nőtt)
Mostanság próbálok koncentrálni a folyamatos légzésre. Bár az óra közepe táján mindig elvesztem a fonalat (már a légzésem fonalát), úgyhogy nem tudom ott mi történik, de azért elég jól haladok. Közben a napüdvözlet alatt igyekszem aktívan tartani az össes létező bandhámat is, plusz a hasamat amikor csak eszembe jut, behúzom, mert az a téveszmém van, hogy ha rendesen tartom a hasbandhámat, majd jól leolvad a zsír róla és kirajzolódik 6 db kocka. Nem tudom, úgy gondolom az hogy az egész sorozat alatt szabályosan lélegzek és tartom az összes bandhámat (ami még annyira nem is tiszta: végig behúzott hassal, másodlagos nemi jelleggel és torokkal kéne lennem 2 órán át, vagy minden belégzésnél kiengedi és kilégzésnél behúzni kell őket???) szóval ez egy annyira távoli és haladó dolognak tűnik, ami majd csak akkor fog menni, ha majd a vinyászákat izmos kézenállással tűzdelem meg. Nem is tudom, megkérdezném a többieket, hogy erre milyen szinten figyelnek. Van olyan, aki végig, egész óra alatt automatikusan lélegzik és bandházik? Ha van, akkor lehet,hogy én is, csak annyira automatikus, hogy nem veszem észre. :):)
Ászanáimban lassan de biztosan araszolgatok. Tegnap állítólag a tehénfejben is kiugróan sikeres voltam. Némi fizikai ráhatás következtében összeért a két ujjam hegye. Éljen. G. szerint fantasztikus volt. Mondjuk megfigyeltem, amilyen szigorú, zsarnok állat a többi órán, a kettesen olyan vajszívű. Sokat dicsérget minket, persze véleményem szerint nem túl őszintén, de legalább próbálkozik na.....
A menetrendem a szokásos, hétfő mysore, kedden Panni és a klubdélután, szerda kettes, újabban csütörtökönként ironozok, péntek asti, vasárnap asti-Millenárison. Elég jó, nem félek, hogy megunom. Minden óra egy külön öröm. Hétfőnként élvezem a koránkelést (tudom, elment az eszem), kedden Pannit és az óra utáni hangulatot, ami mondjuk mindig megérne egy külön blogot, de sajnos nem vagyok felhatalmazva, hogy kiteregessem a szennyest, így a zaftos részletek maradnak a klubtagok számára. A szerdai kettest mindig úgy várom, mint valami izgalmas kalandot, a csütörtöki iron meg hát annyira vicces volt a múltkor, hogy még mindig röhögök (szintén nem kifejthető részletek hada). Péntek semmi extra, a vasárnapot meg azért szeretem, mert a múltkor olyan jól ment, hogy óra után megveregettem a vállamat, plusz hát ide is bevezetésre kerül a vasárnap koraesti klubozás. Múltkor a Milli kávézójába ültünk be bodzaszörpözni és kibeszélni (rosszindulatúan, persze) mindenkit. Bár nem haverkodni jöttem ide, az is tény, hogy egy rakás jófej emberrel hozott össze a sors ( a jóga), akiket ugye csak egybetűsen emlegethetek, mert többen megkértek, hogy jajj nehogy megírjam hogy ez meg az, meg hogy ők így és úgy...Én meg tök jófej vagyok és nem írok semmi kompromittálót.
Most alszom folyt köv. hamarosan!

Soha többet nem fogok relaxálni. Már a múlt héten gyanús volt, amikor az egyik relaxációba sikerült belealudnom, amit persze nem vettem észre, de arra ébredtem, hogy mellém lép egy ellenőr és kéri a jegyemet, bérletemet (nem viccelek). Mivel ellenőr nem volt a jógaórán, gondolom álmodtam. Ma viszont még ennél is szörnyebb dolog történt. Arra ébredtem, hogy horkolok!!!! Bizony. Picit reméltem, hogy csak álmodtam ezt is, de aztán később megkérdeztem Ritát, hogy ő is hallotta-e az álmomat, és mondta, hogy egy nagyon picit horkoltam, de olyan picit, hogy azt szinte nem is hallotta....Hát mit is mondhatnék, ezért nem relaxálok; egyszer már bikramon is a saját horkolásomra sikerült kelnem, kurva jó. Óra után egyből hívtam a Férfit, aki 3 éve minden éjjel tanúja lehet feltételezett horkolásomnak, de váltig állította, hogy ő még soha a büdös életben nem hallott horkolni, relaxáljak csak nyugodtan ezután is, biztos csak valami félreértés volt az egész... Mindenesetre megbeszéltük, hogy ma este lámpaoltás után ő ébren marad és figyeli, hogy horkolok-e, reggel pedig részletesen beszámol a tapasztalatairól.
Hát ezen a szörnyű dolgon kívül nem történt olyan sok izgalmas dolog. A múlt héten félgőzzel gyakoroltam, valahogy pénteken nem voltam annyira ráhangolódva a dologra, lehet,hogy agnizni kellett volna (már hiányzik!!!), még a vinyásza gyakorlásban sem sikerült semmi látványosat összehoznom. Érdekes, mióta figyelek rá, egyszer sem sikerült, amikor korábban nem ez volt a fókuszban, többször is előre tudtam ugrani keresztezett lábbal, úgy,hogy észre se vettem szinte.
Vasárnap délután kimentem a Millire ingyenjógára (szeretek mindent, ami ingyen van). Andi tartotta, a mosolygós gyilkos. :) Nem én adtam neki ezt a nevet, hanem egy barátnőm, aki egy időben járt hozzá agnira. Én egyszer, talán még hónapokkal ezelőtt voltam nála órán, akkor még nem volt olyan vészes, de később mondta Viki,hogy sokat fejlődött igazítás terén. Viszont Ő, ellentétben Gaurangával, állandóan, megállás nélkül kedvesen mosolyog, bíztat mindenkit, de ahogy Viki mondja "úgy igen, nagyon szépen csinálod....és közben igazít egy olyat,hogy te beszarsz, de ő közben rendületlenül mosolyog." Imádni való. :) Szeretem a szadista tanárokat, főleg, ha közben mosolyog és bíztat is. Nos vasárnap ebből kaphattam némi ízelítőt, egyszer-kétszer belém fagyott a szusz. Igaz, olyan meleg se volt, vagyis szép idő volt, de nekem azért hiányzott a masszív izzadás. Egyébként nem voltunk sokan, talán 8-an, ebből 3 ismeretlen arc. Volt egy anyu korabeli néni is, egész jól nyomta, kicsit irigy is voltam...bezzeg az én anyám, sose lehetne rávenni a jógára, vagy ha el is jönne, végig röhögcsélne, mint egy kamasz. :) De ha egyszer jönne, biztos, hogy Andihoz küldeném: nagyon jól magyaráz, szinte minden nehezebb pózra mutatott egy helyettesítőt, szóval figyelt a kezdőkre, reméljük így megjön a kedvük az astangához, és nem tartották túl nehéznek.
Ma reggel István tartotta a mysoret, állítólag szuper órái vannak, jól igazít, legalábbis ez a hír járja róla (bár engem valahogy legtöbbször kifelejtett, de azért amikor véltelenül megtalált, akkor éreztem benne is a szadista vért), szóval már majdnem eldöntöttem, hogy megyek hozzá, bár Móni is és Évike is (aki végül nem jött) könyörgött,hogy ma kivételesen este menjek órára velük. Hát végül győzött az ágy, vagyis sikerült nem kikelnem belőle hajnalban, úgyhogy a reggeli mysorenak lőttek. Na majd legközelebb megnézzük.
Az esti órám szintén közepesen sikerült, remélem nem állok be egy ilyen állandó szar közepes szintre. Múlt hét elején jól ment, de aztán csütörtök óta stagnálok... Hát nem tudom, arról volt szó, hogy egyszer fent, egyszer lent, nem pedig arról,hogy sokszor sehol....