2010. július 25., vasárnap

jógaelvonási tünetegyüttes

Ezt vajon hogy kell helyesen írni? Tuti, hogy kell valahova kötőjel. Mindegy, én nyelvész vagyok, nekem jogom van helytelenül írni (egyedül nekem, ha valaki más nem tud írni, azt kb kiröhögöm :) )
Na, ennyi jókedv, móka és kacagás fért a mai bejegyzésbe, a többi az mind gyászos hangvételű lesz. Szóval igen, az utóbbi 3 hétben alig volt időm jógázni. A végső döfést pedig a mai reggel szúrta a szívembe- mindjárt kétszer egymás után: kinéztem, és láttam hogy szakad az eső. Ebből ma nem lesz Milli, lőttek a harmadik (!!!!!!!!) órámnak a héten.... Aztán ránéztem az órára: 11:46 perc...lőttek a holnapi mysore órámnak is. Már vagy a negyedik nap ez, amikor 11 körül kelek, így tuti nem fogok holnap 6-kor kelni (fszkvn, már nem szeretek későn kelni, tökre hozzászoktam a reggeli keléshez, erre tessék, itt a nyár, a rengeteg esti program, és szép lassan visszaálltam ). De ha még netán kelnék is, akkor se lehetne, mivel 2 nagyon fontos tárgyalásom is van holnap, amit nem mernék megkockáztatni 3 óra alvással. Ezek közül az egyik természetesen 6-tól van, tehát gudbáj délutáni óra. Ami pedig mit jelent? Egy, azaz egy hét telik el a két jógaórám között. Tökgáz.
És ez így fog menni a jógatáborig kb. Örülök, ha heti 3 órát be tudok iktatni. 4 napos ausztriai képzés, 3 napos utazás, vidéki körök, 1-1 családi program, strandolás. A nagy pánikban persze továbbgondoltam a dolgokat és már csak azt remélem, hogy a tábor után legalább vissza tudok majd állni a megszokott heti ötös kerékvágásba. Kicsit ez is ingoni látszik, mert az én szakmámban az októbertől januárig tartó időszak a főszezon, tavaly volt, hogy még vasárnap is dolgoztam. Na de ez csak egy kósza gondolat, azért azt már nem hagyhatom. Szeptembertől új órák is lesznek, meg fogom oldani a heti 5 órát (agnival együtt) és készpássz.
De addig mit csináljak? hiányzik ez a hülye astanga. Az itthoni gyakorlás kilőve -lehetetlen, órára nem jutok el minden nap -hát mi lesz most így velem, segítsééég!!!!! Kéne vennem instant jógaport. Csak vízzel felöntöm, összekeverem, megiszom, és meg is volt a napi astanga-érzet....:(

2010. július 11., vasárnap

az út, amit meg fogok tenni

Persze, értem én, hogy maga az út sokkal fontosabb, mint a végcél. Igen, nagyon boldoggá tesz, ha egy régen áhított dolgot végre végre elérek. Pl hogy szerdán lementem hídba. Kétszer is, egymás után, tök egyedül, segítség nélkül. Közel távol nem volt egy tanár se. Jó érzés volt, na.... De persze még nem tudhattam mondjuk januárban, hogy milyen kihívások előtt állok, és mi a reális idő egy cél megvalósításához. Persze most is csak tippelek. Kb 3 hónap múlva fel is fogok tudni jönni hídból. De lehet,hogy négy. Vagy kettő? De mondjuk, ha 1 évvel ezelőtt valaki megkérdezi, hogy le tudok-e menni hídba, valószínűleg nem tudtam volna válaszolni a kérdésre, mivel az elmúlt 15-20 évben nem hiszem, hogy próbáltam. De mondjuk, ha azt kérdezte volna valaki tőlem tavaly, hogy vajon le tudom -e ereszteni a fejemre a talpamat, miközben kézenállok, tuti kiröhögöm. Mint, ahogy most is. Egy szóval nagy élmény a megtett út is, de maga az érzés milyen lehet? Amikor tényleg megcsinálom először. Aztán másodszor, aztán meg már rutinszerűen. Persze nem csak a jógával vagyok így. Foglalkoztat, hogy milyen érzés lehet megpillantani Tahitit egy hajóról? Örökké boldognak lenni (persze tudom, töksablon)? Tökéletes alakkal rendelkezni? Rendszeresen egymillió forintot keresni? (opppszz... ez persze egy túlságosan evilágból való kijelentés volt.... a jóga meg, mint tudjuk valami egészen más. remélem azért nem kerülök a kénköves pokol közepibe bele, sőt talán ki se tagad a jógás társadalom, meg egész Guruisztán.... bár ki tudja :) ) Szóval milyen érzés lehet megcsinálni egy ilyen akrobatikus ászanát? És igen, amikor túl sokat ismételek magamban egy ilyen kérdést, mindig felmerül, hogy vajon mit tettem meg az ügy érdekében? Elég hatékonyan rajta vagyok az ügyön? Biztos? De biztos? Jó igen, rajta, tegyük fel. De akkor mikor? Hm? de mikor? Holnap? Vagy jövő héten? Vagy körülbelül, csak úgy lőjjük be, úgy saccperkábé mikor? Még az idén?
Szóval megvan a következő elérendő cél: türelmet tanulni, és élvezni a mostot, az utat (na, ez már eléggé spirituálisan hangzott, nem?). Muszáj is megtanulnom, sok nagyon áhított, majd bekövetkezett mikormikort hagytam csak úgy megtörténni és elsuhanni, ahelyett, hogy élveztem volna, hogy itt van, megvan, most van. (pl távoli utazások, amikre hónapokon, éveken át vágytam, majd amikor épp ott voltam, átidegeskedtem, rohantam az egészet, és szinte, némi túlzással, el is felejtettem élvezni az egészet).

2010. július 7., szerda

mikor?

mikor fogok tudni szépen előreugrani kutyából?
mikor fogok tudni feljönni hídból?
és kézenállni?
és bandhából, izomból felmenni kézenállásba?
kényelmesen lótuszülni?
és teknőspózolni?
bakászana a végletekig?
keresztezett lábbal hátraugrani?
rendes csaturangát csinálni?
mikor nem fogok félni a pávától?
egyenes háttal, csuklót fogva máriaászana D-t csinálni?
mikor fogom azt érezni,hogy MEGY az egyes sorozat?

ja és a legfontosabb: mikor lesz szuper, hájmentes testem??? :)

2010. július 5., hétfő

Jajj hol is kezdjem, olyan sok minden történt?
Talán a legfontosabb hír, hogy vasárnap sikerült a szuptakurmászana, Panni hatékony segítségének köszönhetően. 2 azaz kettő teljes másodpercig meg is maradtam benne, mielőtt szétestem. Annyira büszke voltam magamra, mintha megnyertem volna a jóga világbajnokságot. Még most is könny szökik a szemembe, amikor eszembe jut az érzés. Ma próbáltam egyedül, de még az nem megy. Kell valaki, aki kihúzkodja, meg összeakasztja a karjaimat. Na de ne legyünk telhetetlenek, ez is szép eredmény, sőt. Egyenesen fantasztikus. Most meg a hidat gyakorlom, persze tanári nyomásra, jó lenne, ha sikerülne elérnem valami eredményt záros határidőn belül. Kicsit már le tudok menni. Fel még nem. Meg a vinyásza. Az változatlan. Hol összeszedettebb, hol semmi köze a vinyászához. Pl ma szarul ment, de lehet,h azért, mert fáradt voltam, sajnos nem tudtam 5,5 órát aludni, amennyit muszáj ahhoz, hogy fel tudjak kelni és egész nap tudjak dolgozni. Csak 4 óra 50 percet sikerült, így egész nap mosott szarként járkáltam az irodában. A múlt héten szégyenszemre csak 3 órán tudtam részt venni, hála Petrának, és az ingyenes Volt fesztiválnak, de hát istenem , ez van, nem hagyhattam ki egy ilyen lehetőséget.
Megfigyeltem, hogy a vasárnapi órákra megyek el mindig a legkevésbé lelkesen. Na nem, nem azért, mert nem akarnék, mert tökre élvezem a gyakorlást a Milliben, egyszeűen pont rossz időben van. Mindig valamit félbe kell hagynom, hogy elmehessek és ez bosszússá tesz. Most pl a porszívózás és a portörlés között ugrottam le jógázni. Ehhez képest mindig jól megy, vagy legalábbis én úgy érzem. Múlt vasárnap pl azt éreztem végig, hogy ez valami nagyon szuper, jól, és gördülékenyen megy minden stbstb. Erre óra után megkérdezte Mohi, aki tisztes távolból figyelt, hogy ugye ma nem éreztem magam valami jól, mert hát látta, hogy kis béna voltam és eléggé alulteljesítettem...... na. mit is mondhatnék erre??? :)
A keddi óra meg pont az ellenkezője. Az a kedvenc órám. Panni nem olyan vehemens, mint góri, de azért jól beleigazít, jó a hangulat, óra után klubdélután stbstbstb. Ehhez képest mindig az megy a legszarabbul. 11 és 1 között relaxálnak az izmai vagy nem is tudom. Múlt kedden meg le is voltam nyomorodva ráadásul, egész reggel egy istenverte motornak nevezett kínzóeszköz hátsó ülésén gémberedtem lábbénító pózban, így konkrétan nem bírtam 2 napig behajlítani a térdemet. Úgy remegett, mint a kocsonya. Persze vagy 3 napig azt hallgathattam G-tól, hogy mit össze lúzerkedtem kedden. (na, lehet,hogy akkor mégse annyira empatikus az én szadista "gurum" heheheh)
Csütörtökön voltunk az első rúdtáncóránkon. Végül összejött a 6 ember, M. sajnos nem jöhetett, mert a hülye bnőm kiszavazta, hogy jaaaaaj hát férfiiiii...neeeee....jaaaj stb. Szegény, pedig jött volna, így most kénytelen csoportos órára járni. Szóval az órát egy Krisztina Cofi nevű lány tartja. Vmi tök híres táncos, illetve most már poledancer. 40 éves, kinéz vagy 28-nak, és hát na. Olyan teste van, hogy az valami elképesztő. Megállás nélkül a fenekét bámultuk. :) Remélem pár hónap múlva nekem is pont ilyen....de sajnos elkeserített, mert mondta, hogy a rúdhoz inkább a felsőtestünk kell. Tanultunk 2 forgást, meg 2 pózt. Alapmozdulatok, ő persze tök szépen csinálja ezeket is. Utána viszont 2 napig nem tudtam vezetni, képtelen voltam tekerni a kormányt (nincs szervom), azt hittem beszarok az izomláztól. Meleg is volt, pára is, úgyhogy felért ez egy hot pole-lal :) Szóval jó volt, tetszett, de azért be kell vallanom, ne éreztem azt az "első látásra szerelmet", mint amit az első jógaóráimon.
Szombaton eljógáskirándultunk a mezítlábas parkba, meg az arborétumba. Jól éreztem magam, bár a meleg és a szúnyogok kikészítettek. Egyébként annyira ezért nem volt különleges, de mivel nem volt más programom, jó volt.
Hú ez unalmas lett. Mindegy, legalább írtam. Majd legközelebb megpróbálok úgy blogolni, hogy nem figyelek egyszerre 4 (azaz négy) fele.