2010. szeptember 17., péntek

hbcabgigbfowbfloiw

Lassan lassan kezdek arra a következtetésre jutni, hogy ha kihagyok 1 hetet az astangából, utána egyből történik valami hihetetlen. Valami csoda!!! Így volt ez múltkor a teknőssel, és most szerdán is. Megtörtént az, amiről nem is mertem álmodni még. :) Így van, jól gondoljátok, sikerült átugranom a kezeim között vinyászában. Nem, nem viccelek. Rögtön az elsőnél. Mindez annyira ledöbbentett, hogy még 1 mp-re ki is tartottam, mielőtt letettem volna a földre a lábamat. Szeretem az ilyen döbbeneteket. Ezután sikerült még egyszer (ezt más is látta!!!), de persze mondanom se kell, az egész óra arról szólt, hogy ezt próbálgattam. Még pár korcsot meg tudtam szülni,de igazából a finomítás majd még csak most jön. Rájöttem, hogy eddig azért nem ment, mert (1. spirituálisan még nem voltam kész rá....:):)))) ) túl széles volt a kutyám, messze volt egymástól a kezem meg a lábfejem.
Azért nagyon jó érzés, hogy van valami póz, ami hónapokon át elérhetetlennek tűnik, persze gyakorlom ezerrel, hiába, aztán egyszer történik valami -ki tudja mi, és hirtelen sikerül. Remélem a hídból felállás lesz a következő :) Meg! A sáska! Rájöttem, hogy idegesít, hogy a sáskában kb 5 centire tudom elemelni a lábamat a talajtól. A legtöbb embernek nem megy, de pl Encinek meg Anginak igen. Azt mondja Angi, az a trükk, hogy el kell hinni, hogy menni fog. Mert nem nehéz, és megy. Hát akkor elhiszem és most ráállok erre. Úgyis rendszeresítenem kell az agnikat az oktatói miatt. Is. Meg mert szeretem.
Közben beindult az ősz (az angliai ősz, ami az időjárást illeti), elkezdődtek az új órák. Angi dinamikus hathája mesze felülmúlta a várakozásomat. Mondjuk nem tudom mire számítottam, de nagyon jó volt. 90 perc tömény mozgás és izzadás. Azt hittem könnyebb lesz, de nem, egyáltalán nem volt könnyű. Mondta Angi, hogy mondjam el a negatívumokat is, mert kíváncsi minden véleményre. Nos negatívumot nem nagyon tudok mondani, 1 gondolatom támadt, de az is csak a másnapi pilates óra után, ami szintén jó volt, bár inkább egy alakformáló tornaóra benyomását keltette bennem. Szóval, ami hiányzott nekem a hathából is, az a nyakatekert ászanázás. Végülis ez hiányzik nekem minden nem astanga órából. Egyszerűen imádom az érzést, amikor valami lehetetlennek tűnő, nyakatekert ászana a feladat, és aztán meg szépen lassan elkezdem érezni, hogy egyre jobban megy, vagy netán hirtelen, egyszer csak bumm és meg tudom csinálni. Ez szerintem a jógatortán a hab és a meggy együtt-nekem. Ezt csak a nyakatekert ászanáknál érzem. Sajnos nem tartom ilyen jellegű izgalmas kihívásnak azt, ha mondjuk meg kéne csinálnom 100 fekvőtámaszt (vagy 8-at :) ), ami szintén lehetetlen (pedig hasznos lenne, ha így gondolnám)...Szóval talán ez az egy, ami így utólag átgondolva hiányzott a hathából és persze a pilatesből is, na de a pilatesben nincsenek is ilyenek.
Szóval összegezve, szuper volt a DH, Angi nagyon jól összerakott órát tartott, látszik, hogy sokat készült. Amikor tudok, menni fogok, az már fix. Szeretem a délelőtti órákat, jobban belefér az időmbe. Bár pont most raktak be egy 6 alkalmas képzést szerda délelőttre, így október végéig csak a péntek marad.