tábor after

A tábor utáni első órám tisztára felpörgetett. Hétfő este mentem jógára- a reggeli órára még csak most kezdek majd felkészülni lelkiekben, remélem 2-3 hét és megint sikerülni fog felkelni.
Na de nem is ez a lényeg. Végre valahára sikerült a szuptakurmászana. Igaz, hogy csak 2 légzésig, meg úgy, hogy a Góranga ült a hátamon, de azért sikerült. Már pár hete jobb napjaimon össze tudom kulcsolni magamtól is az ujjaimat, de a bokámat még eddig nem sikerült. Eddig azt hittem betonból van. de tegnap kiderült, hogy nem. Így hosszú hónapok után végre bele lettem csomagolva a teknősbe. Annyira boldog voltam, hogy még tapsvihart is hallani véltem. Mondjuk tegnap valamilyen oknál fogva hajlékony napom volt, még szigorú G. is odaköpte, hogy mi van má' mé vagyok ilyen hajlékony (ezt dicséretnek vettem), amikor a szupta pádángustászana A-nál le tudta nyomni a lábamat a földre a vállam felett. Igaz, azért diszkréten sikítoztam. Na mindegy, biztos a kedvező holdállás, az esti időpont és a viszonylagos kipihentség az oka annak, hogy gumitestű lettem.
Viszont a híd megint akadozik. Most megint nem merek lemenni. Egy ideig simán ment, de most pár hete megint elillant a bátorságom. mindig elbizonytalanodom, hogy vajon tényleg ott van-e G keze, vagy átver, és előrerántom a kezemet, hogy leellenőrizzem. Ő meg üvölt velem szokás szerint. Olyan, mint apám. Folyton üvölt. Na mindegy. Ez a karmám. Az üvöltő férfiak. Szóval valahogy vissza kéne hoznom a bátroságomat, és újra hátramennem. Na majd Panninál gyakorlom. Ott nincs stressz, nyugalom van, szeretet és béke.
Gondolkodtam Rita felvetésén, hogy vajon melyik a legnehezebb ászana. Nos nyilván a szuptakurmászana, ami most már fantasztikusan megy, úgyhogy pipa (jó, csak viccelek). De ezen kívül rájöttem, mindig van 1-2 ászana, ami -bár adott esetben nem is túl nehéz- de egyszerűen nem megy. Most már hosszú hónapok óta ilyen a parivritta trikónászana. Egyszerűen képtelen vagyok megmaradni benne. Vagy eldőlök 0,5 mp után, vagy behajlítom az elől lévő lábamat. Ennyi. Más megoldás nincs. Nem is értem, hogy tudnak az emberek stabilan megállni benne. minimum inogok, mint egy részeg., és kb elképzelésem sincs, hogy miért. Lehet, hogy megsérült az egyensúlyközpontom, és én ezt észre se vettem? :)
A másik állandó mumus az a lótuszülés. Eleinte nem ment egy picit se, most már pár hónapja bele tudom magam tuszkolni, de még mindig olyan, mintha kalodában ülnék, szétszakadnak a bokáim. Egyedül fejjel lefele kényelmes, mert akkor nem nyomom a bokámat (ezt Csilla javasolta, milyen igaza lett). De azért egy átlagos -avagy nem extrahajlékony napon- azért a lótuszos pózokat féllótusszal helyettesítem.
Viszont ha már mumus ászanák, jöjjön néhány kedvenc is: sose értettem, hogy badhakómászana miért mumus póz, én nagyon szeretem, sokszor ülök ebben a pózban jógaórán kívül is. Már egész jól megy, ha teljesen behúzom a sarkamat, már csak egy pici kell, hogy lent legyen a földön a térdem. mondjuk rendesen előre dőlni nem tudok, mert mindig felemelkedik a fenekem ájdonnováj.
Ezen kívül szeretem még a hőspózt is, mert pihentető és kényelmes, plusz ugyanígy vagyok az agnis félteknős pózzal is, de amióta belejöttem, az upavista kónáaszanában is el tudok pihengetni. Most azon dolgozom, hogy 180 fokos legyen a terpeszem (egyelőre rohadtul nem az). Na hát ennyi.