2010. július 25., vasárnap

jógaelvonási tünetegyüttes

Ezt vajon hogy kell helyesen írni? Tuti, hogy kell valahova kötőjel. Mindegy, én nyelvész vagyok, nekem jogom van helytelenül írni (egyedül nekem, ha valaki más nem tud írni, azt kb kiröhögöm :) )
Na, ennyi jókedv, móka és kacagás fért a mai bejegyzésbe, a többi az mind gyászos hangvételű lesz. Szóval igen, az utóbbi 3 hétben alig volt időm jógázni. A végső döfést pedig a mai reggel szúrta a szívembe- mindjárt kétszer egymás után: kinéztem, és láttam hogy szakad az eső. Ebből ma nem lesz Milli, lőttek a harmadik (!!!!!!!!) órámnak a héten.... Aztán ránéztem az órára: 11:46 perc...lőttek a holnapi mysore órámnak is. Már vagy a negyedik nap ez, amikor 11 körül kelek, így tuti nem fogok holnap 6-kor kelni (fszkvn, már nem szeretek későn kelni, tökre hozzászoktam a reggeli keléshez, erre tessék, itt a nyár, a rengeteg esti program, és szép lassan visszaálltam ). De ha még netán kelnék is, akkor se lehetne, mivel 2 nagyon fontos tárgyalásom is van holnap, amit nem mernék megkockáztatni 3 óra alvással. Ezek közül az egyik természetesen 6-tól van, tehát gudbáj délutáni óra. Ami pedig mit jelent? Egy, azaz egy hét telik el a két jógaórám között. Tökgáz.
És ez így fog menni a jógatáborig kb. Örülök, ha heti 3 órát be tudok iktatni. 4 napos ausztriai képzés, 3 napos utazás, vidéki körök, 1-1 családi program, strandolás. A nagy pánikban persze továbbgondoltam a dolgokat és már csak azt remélem, hogy a tábor után legalább vissza tudok majd állni a megszokott heti ötös kerékvágásba. Kicsit ez is ingoni látszik, mert az én szakmámban az októbertől januárig tartó időszak a főszezon, tavaly volt, hogy még vasárnap is dolgoztam. Na de ez csak egy kósza gondolat, azért azt már nem hagyhatom. Szeptembertől új órák is lesznek, meg fogom oldani a heti 5 órát (agnival együtt) és készpássz.
De addig mit csináljak? hiányzik ez a hülye astanga. Az itthoni gyakorlás kilőve -lehetetlen, órára nem jutok el minden nap -hát mi lesz most így velem, segítsééég!!!!! Kéne vennem instant jógaport. Csak vízzel felöntöm, összekeverem, megiszom, és meg is volt a napi astanga-érzet....:(

1 megjegyzés:

  1. Ismerős szitu, ez ellen nem lehet sokat tenni, én próbálom elfogadni, hogy van ilyen szakasza is az életemnek, amikor szeretném bár, de nem fér bele az időmbe. Pótcselekvésként olvasni szoktam, jógás könyveket, hamár csinálni nincs időm, legalább az elméleti rész hadd csiszolódjon.

    VálaszTörlés